Feszült várakozás Ghánában
Némi félelemmel vegyes várakozással tekint az elnökválasztás második fordulója elé Nyugat-Afrika, és talán az egész kontinens politikailag és gazdaságilag egyik legstabilabb országa, Ghána. Az aggodalom oka, hogy a december 7-én lezajlott első fordulóban a két esélyes jelölt igencsak szoros párharcot vívott egymással. A kormányzó Új Hazafias Párt (NPP) jelöltje, Nana Akufo Addo – aki a második, s az alkotmány szerint utolsó ciklusát letöltő államfő, John Agyekum Kufour helyén indult – a voksok 49 százalékát szerezte meg, míg a második helyezett, az ellenzéki Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC) favoritja, a korábbi alelnök John Atta Mills alig két százalékkal kevesebbet kapott. A többi jelölt tehát gyakorlatilag nem is rúghatott labdába.
A rendkívül kis különbség tudatában egyik fél sem ismerné el könnyen a vereséget a második körben, ami a legutóbbi kenyai, a nigériai vagy a zimbabwei választásokat követő zavargásokhoz hasonló megmozdulásokat válthat ki. Nem biztosíték a nyugalomra az sem, hogy az első forduló békésen zajlott, hiszen Kenyában is csak az eredmény kihirdetése után szabadultak el az indulatok.
Ráadásul a két párt és hívei között sem éppen szívélyes a viszony, mert az NDC – és főleg Mills, aki korábban már megízlelhette, milyen hatalmon lenni – már igen nehezen viseli, hogy két ciklus óta az ellenzék keserű kenyerét eszi. Különösen azért, mert a gazdasági eredmények ha nem is kiemelkedően jók, ugyancsak az NPP jelöltjének malmára hajtják a vizet. Az egy főre vetített GDP Ghánában kétszerese az Afrika többi országát jellemző átlagnak.
Ghána jövőjére nézve biztató, hogy a szintén december 7-én tartott, s döntetlen közeli eredményt hozó parlamenti választások megmutatták, hogy egyetlen képviselő sem ülhet nyugodtan a babérjain, aki nem teljesít megfelelően, azt a választók kiebrudalják a parlamentből. A helyi elemzők szerint ezután talán kevésbé lesznek önelégültek a honatyák, s többet foglalkoznak majd az országgal, kevesebbet saját meggazdagodásukkal.
Ha biztosítékot nem is jelent, de a megmaradó nyugalomra utal, hogy Ghánában korántsem olyan fontos tényező a választásokon, melyik etnikumhoz tartoznak a jelöltek. Az pedig referendum tisztulását ígéri, hogy idén a választási névjegyzéken szereplőknek „csupán” a hetven százaléka voksolt, szemben a négy évvel korábbi 85 százalékkal szemben, ami nem a választói aktivitás csökkenésének, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy a listán a korábbiaktól eltérően ezúttal már nem szerepeltek sem kiskorúak, sem halottak.
Ám a szoros eredmény, s a két nagy párt között lappangó feszültség magában hordozza annak a veszélyét, hogy a vesztes párt utcára viszi felbőszült, avagy felbőszített híveit, ami – éppen a politikai patthelyzet miatt – hosszan elnyúló zavargásokhoz, a politikai rend és a gazdaság szétzilálódásához vezethet.
