A kilencvenes évek elején havonta húszezer képeslapot adtak el az 1979-ben, a néhai NDK harmincadik születésnapi ünnepsége mentén készült fotóból, aminek alapján a berlini falomlás után Dmitrij Vrubel orosz képzőművész megfestette az „Istenem, adj erőt, hogy túléljem ezt a halálos szerelmet” című híres alkotását.

Méghozzá nem akármilyen „vászonra”. Egyenesen a hidegháború egyik szimbólumának számító egykori berlini falra – a Spree folyó partján jó 1,3 kilométer hosszúságú határszakaszból szabadtéri galéria lett. Mintegy húsz országból több mint száztíz művész – magyarok is, így a többi között Erkel László Kentaur, Gerhes Gábor, Györffy Sándor, Rácmolnár Sándor, Simon Gábor, - vándorolt 1990 elejétől Berlinbe, hogy a történelmi változást kifejező alkotásokkal színesítse be a szürke betonelemeket.

Az időjárás viszontagságai, no meg a látogatói roham gyorsan kikezdték a volt kelet-berlini főpályaudvar, az Ostbahnhof és az Oberbaumbrücke között húzódó galériát. Az iráni származású képzőművész, a három évtizede Berlinben élő Kani Alavi egyesületet hozott létre a német főváros egyik fő turista-látványosságává lett East Side Gallery restaurálására, s több éves munkával összekalapozta a felújításhoz szükséges 2,2 millió eurót is.

Több művész - a német sajtóban nagy visszhangot kiváltva - hevesen tiltakozott a helyreállítás ellen. Főleg az nem tetszett nekik, hogy az erősen megkopott felületekről Alaviék a képmaradványokat nagynyomású forró vízzel mosták le, majd fehér alapot kentek rá. A kártérítésként felajánlott háromezer eurót is sokan kevesellték – írta a Berliner Zeitung. Alavi viszont több nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy minden centtel el tud számolni, a pénz a felújításra ment el, nem a zsebébe vándorolt.

Majd egy tucatnyi művész elutasította, hogy újrafessék 1990-es képeiket. Botrányosnak tartják azt is, hogy a pénteken hivatalosan újból megnyitott, frissen festett East Side Gallery ugyan műemléki védelem alatt áll, a befektetői érdekek azonban gyakran erősebbnek bizonyulnak. Így például a környező nagy ingatlan-beruházások miatt, több helyen a Spree felé szabad utat nyitó átjárókat robbantottak a volt falba - megsemmisítve az utókornak szánt történelmi emléket