Előzőleg török kérésre összeült az Észak-atlanti Tanács. A NATO legfőbb döntéshozó szerve  tegnap egyhangúan elfogadott nyilatkozatban vállalt szolidaritást – a szervezet második legnagyobb hadseregét adó – Törökországgal a pénteken lelőtt Phantom-ügy kapcsán. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár a szír akciót „elfogadhatatlannak” nevezte. Az atlanti tagországok azt nyilatkozták, hogy az incidens példa rá, hogy a szíriai hatóságok semmibe veszik a nemzetközi normákat. A NATO tehát figyelemmel kíséri a fejleményeket – de mást nem tesz.

A török hatóságok nem ilyen visszafogottak. Erdogan figyelmeztetett: a szír rezsim ne kövessen el újabb hibákat, ne tesztelje Törökországot. Damaszkuszban továbbra is állítják, hogy a török gépet saját légterükben lőtték le, mindössze 2500 méteres hatótávolságú légvédelmi ágyúval. A törökök szerint viszont a kétszemélyes F-4-et lézer- vagy infravezérlésű rakéta semmisítette meg. Ahmet Davutoglu külügyminiszter felszólította a térségben jelen lévő katonai megfigyelőket, hogy adatokkal cáfolják meg állítását. (A térség „tömve van” katonai lokátorokkal. Cipruson a britek tartanak fenn megfigyelő állomást, az oroszok Szíria területén. A török Incirlikben nagy NATO-támaszpont van, s Dél-Törökországban az USA üzemelteti a rakétavédelmi rendszerhez szükséges lokátorokat. A Földközi-tenger keleti medencéjében több nemzet is tart hadihajókat, s még nem említettük a szorgos izraeli rádiófelderítőket.)

A török–szír viszony folyamatosan romlik. Rendszeresek voltak a katonai provokációk, átlövöldözések a határon – emlékeztet Dobrovits Mihály Törökország-kutató. Dobrovits lapunknak azt mondja, a török gép lelövése akár véletlen katonai hiba is lehetett szír részről, de ennek háttere a két állam közötti növekvő feszültség. A szír felkelés kitörése óta romlik az államközi viszony. Több tízezer szíriai menekült van török földön, s ott szerveződnek Bassár el-Aszad elnök ellen a felkelők osztagai is. A török kormánypárt erősen szunnita háttere is hozzájárul ahhoz, hogy rokonszenvvel viszonyulnak a szíriai, hasonlóan szunnita hátterű felkeléshez. Ráadásul Erdogan regionális hatalommá tenné ismét Törökországot. Ennek része volt a Gázai-övezetbe küldött segélyflottilla, illetve az Izraellel kirobbant konfliktus. A hangnem megváltozásában szerepe lehet Erdogan és a török hadsereg rossz viszonyának is – feltételezi. A török sajtó és a parlamenti ellenzék is dühödten rohant ki a szír provokáció ellen, s Erdogant ebben támogatják politikai ellenfelei.

Dobrovits Mihály fontosnak tartaná, ha ebben a felfokozott helyzetben a nemzetközi közvélemény önmérsékletre intené a feleket, hogy az eset ne ismétlődhessen meg, ne legyenek provokációk, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak a régióban. Szíria nincs egyedül. Irán erősen támogatja Aszadot, s Moszkva sem akar újabb politikai változást a térségben. Törökország az ENSZ BT-hez is panaszlevelet küldött, de ott eddig minden Szíria-ellenes fegyelmező akció zátonyra futott a kínai és orosz ellenállás miatt.