Pontosan három éve született meg a Nagyhercegség diákfinanszírozási törvénye, amelyet az egyetemi hallgatók lelkes ovációval fogadtak. Hogy örömük meddig tart, az ismét a jogalkotóktól függ, ugyanis az Európai Unió Bírósága elítélte a fennálló gyakorlatot.

Annak megértéséhez, hogy pontosan mi is történt a luxemburgi székhelyű intézményben, röviden fel kell vázolni a korábbi rendszert. A 2010 előtt fennálló családi pótlék a gyermek szüleit, illetve eltartóit illette. Ez vonatkozott a felsőoktatásban részt vevőkre is. A családi pótlékban nemcsak az országban tartózkodási hellyel rendelkezők részesültek, hanem a nagyszámú ingázó (jelenleg 160 ezren vannak naponta a félmilliós országban) hozzátartozói is.

A 2010-11-es tanévtől megváltozott a rendszer, amelyen csak kisebb változtatásokat eszközöltek az elmúlt évek során. Állampolgárságtól függetlenül, valamennyi, Luxemburgban tartózkodási hellyel rendelkező, felsőoktatási intézményben tanuló diákot megillet az állam új finanszírozási rendszere, amelyet közvetlenül a tanuló bankszámlájára utalnak. Ez utóbbira azért volt szükség, mert akadtak szülők, akik nem gyermekük taníttatására fordították a kapott támogatást.

Noha teljes igazság nincsen, a 2010-es törvény értelmében – a valamennyi részletre kitérő magyarázatok nélkül – a hallgatót félévente 3.250 euró ösztöndíj, és ugyanilyen mértékű, az állam által garantált 2 százalékos diákhitel illet meg. Ezen felül mindenki jogosult maximum 3.700 euró tandíjtámogatásra, amelynek fele szintén vissza nem térítendő összeg. Bár a diákok lelkesedése vitathatatlan, mégis voltak és vannak hangok, hogy az egyébként egyre magasabb színvonalú helyi egyetemen tanuló, és a szüleivel élő diák miért kap 6.500 euró ösztöndíjat, míg másoknak ez külföldön a tandíját sem fedezi.

A legnagyobb felháborodással azonban a határ menti ingázók fogadták az új törvényt, ugyanis ők, illetve gyermekeik ettől kezdve minden ilyen kedvezményből kiestek. Megtámadták a törvényt a luxemburgi bíróságon, majd nem kapva jogorvoslatot, az Európai Unió Bírósága elé vitték az ügyet.

A luxemburgi taláros grémium mai ítéletével ugyan elismerte, hogy "a felsőoktatási tanulmányokhoz nyújtott pénzügyi támogatásból kizáró luxemburgi szabályozás jogszerű célt követ, a Bíróság álláspontja az, hogy a jelenlegi rendszer meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket", illetve "következésképpen ez a szabályozás sérti a munkavállalók szabad mozgásának elvét."

Túlságosan friss még az információ ahhoz, hogy tudni lehessen a következményeket, de a jövendőre nézve „A Bíróság kifejti ebben a vonatkozásban, hogy a luxemburgi jogalkotó által követett célkitűzések megvalósítása kevésbé megszorító intézkedések útján is lehetséges. Amennyiben a nyújtott támogatás például egy diákhitelből áll, akkor egy olyan finanszírozási rendszer, amely e diákhitel nyújtását, ennek rendelkezésre bocsátását vagy a visszafizetés elengedését attól a feltételtől tenné függővé, hogy a kedvezményezett hallgató a külföldi tanulmányai befejeztével munkavállalási és letelepedési szándékkal visszatér Luxemburgba, jobban igazodna a határ menti ingázó munkavállalók gyermekeinek sajátos helyzetéhez.”

Hogy ehhez mit szólnak a nyilvánvalóan többségben lévő, Luxemburgban tartózkodási hellyel rendelkező diákok, és azok szülei, még szintén nem ismeretes, de az egy év múlva esedékes választások előtt az amúgy más ügyekben is támadott kormányt nem hozzák könnyű helyzetbe.