Felmentette a délszláv háborús bűnöket vizsgáló törvényszék a szerb titkosszolgálat egykori főnökét, Jovica Stanisicot és az állambiztonság különleges műveleti egységének volt parancsnokát, Franko Simatovicsot.  Az ítélet értelmében nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a két férfi felelős az 1991 és 1995 között elkövetett horvátországi és boszniai etnikai tisztogatásokért, a nem szerbek elűzését célzó fegyveres rajtaütésekért.
Pedig a vád, amely a hírek szerint életfogytiglani szabadságvesztést kért rájuk, arra hivatkozott: ők ketten szervezték és irányították ezeket az akciókat.

Stanisicról a The New York Times azt írta, hogy a néhai Szlobodan Milosevics elnöksége idején az államfő után a második legnagyobb hatalmú embernek tartották Szerbiában. Hágában azt rótták a terhére, hogy Simatoviccsal együtt olyan félkatonai szervezeteket vontak be a törvénytelen hadműveletekbe, mint az Arkan kapitány vezette, hírhedt Tigrisek vagy a Skorpiók. Mint a Belgrád által az eljárás rendelkezésére bocsátott anyagokból is kiderül, ezek nem bűnözők vagy önkéntes hazafiak csoportosulásai, hanem jól képzett, egyenruhás alakulatok voltak, s ezeket az állambiztonság pénzelte, illetve irányította.  

A vádlottak tagadták bűnösségüket, védőik szerint a titkos hadműveletekről szóló ügyészi beszámolók a hollywoodi filmeket idézik, miközben ügyfeleik valójában a szélsőségesek kordában tartására használták befolyásukat. Érveik végül a jelek szerint meggyőzték a bíróságot, amely egy nappal korábban hat boszniai horvátot sokéves börtönre ítélt háborús bűnök miatt.

Ketyeg az óra

A sűrű ítélkezés arra utal, hogy Hága igyekszik felgyorsítani a munkáját. A végéhez közeledik ugyanis a küldetése. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2010 decemberében hozott határozata alapján július elsejétől új fórum, a Nemzetközi Törvényszéki Mechanizmus (MICT) veszi át funkcióinak nagy részét. Igaz, a két szervezet egy ideig párhuzamosan fog működni – a folyamatban lévő ügyeket 2014 végéig befejezi a régi testület, amely előtt még áll néhány hangos ítélet. Például az egykori boszniai szerb elnök, Radovan Karadzics és a szintén boszniai szerb tábornok, a több mint nyolcezer emberéletet követelő, 1995-ös srebrenicai mészárlás fő felelősének tartott Ratko Mladics ügyében.

A frissen beadott fellebbezések viszont már az – egyébként a ruandai háborús bűnöket vizsgáló törvényszék örökébe is lépő – MICT hatáskörébe kerülnek át, és ez gondoskodik majd egy-egy ügy újratárgyalásáról is, ha az valamilyen eddig ismeretlen tényező miatt szükségessé válik.

Közben megkezdődött a megalakításának éppen huszadik évfordulóját ünneplő törvényszék munkájának értékelése is. Az ENSZ BT szerint hozzájárult ahhoz, hogy ne maradhassanak büntetlenül a nemzetközi közösséget aggasztó legsúlyosabb bűncselekmények. Amerikai elnöke, Theodor Meron azt emelte ki, hogy a bíróság – külső segítséggel – képes volt kézre keríteni a gyanúsítottakat. Még az elismerő szavak kíséretében is hallani azonban bírálatokat azért, mert túlságosan sokáig tart, hosszú évekbe telik egy-egy ügy elbírálása. Meron elkerülhetetlennek nevezte az elhúzódó eljárásokat, a törvényszéknek olykor éveken át tartó, összetett bűntetteket kell kivizsgálnia.

Hágában 161 ember ellen emeltek vádat, 136 ügyében már lezárult, 25 személy ellen viszont még a tárgyalás szakaszában vagy fellebbezés miatt folyik az eljárás. A törvényszék adatai szerint 69 elmarasztaló ítélet született, 36 esetben visszavonták a vádat, vagy meghalt a vádlott, 18 esetben felmentő döntés született. Ez utóbbiakra szívesen hivatkoznak azok, akik – főként Szerbiában – kritizálják a törvényszék munkáját. Ők nemcsak azt hangoztatják, hogy a az ENSZ BT-nek nem volt joga a szerintük a nemzeti szuverenitás elvét sértő fórum létrehozására, hanem azt is, hogy a perekben elfogultan kezelték a szerb vádlottakat. Példáként felhozzák, hogy az ilyen ügyekben alig – a törvényszék szerint a mostani ítéletig három esetben – született felmentő határozat. A véleményüket valószínűleg nem befolyásolja a csütörtöki döntés, ahogyan az a nagy visszhangot kiváltott eset sem, amelynek Momcsilo Perisics, a jugoszláv hadsereg egykori vezérkari főnöke volt a főszereplője. Őt, miután 2011-ben 27 év börtönre ítélték, idén februárban tisztázták a vádak alól.

A törvényszék korábbi szóvivője, Florence Hartmann e döntés hátterében politikai nyomást sejt. A Tanjug szerb hírügynökségnek azt mondta: Perisic és Ante Gotovina horvát tábornok felmentése mögött a nagyhatalmak állnak. Olyan alibit akartak ugyanis gyártani, amellyel el lehet kerülni a felelősségre vonást a szerte a világon végrehajtott különböző beavatkozásokért, meg lehet nehezíteni a katonai vezetők vád alá helyezését.