Az 52 éves Kuo Csien érdekében már Julie Bishop ausztrál külügyminiszter is megszólalt, jelezve: Sydney mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy szabadon engedjék. Az ausztrál nagykövetség közölte, hogy kész konzuli segítséget nyújtani neki.

Kuo barátait sms-üzenetben tudósította arról, hogy órákkal az 1989-es diáklázadások leveréséről adott nyilatkozatának megjelenése után rendőrök jöttek érte. A vele készült beszélgetésben a „kritikai realizmus" műfaját követő művész elmondta azt is, hogy az évfordulóra olyan makettet épített, amely a Tienanmen teret ábrázolja, s 160 kilogramm darált sertéshússal van beborítva.

A pekingi születésű Kuo a Financial Times című lapnak visszaemlékezésében elmondta: részt vett az 1989-es éhségsztrájkban, és ott volt, amikor a hadsereg felszámolta a demonstrálók táborát. Mint mondta, amikor látta az embereket elesni, tudatosult benne, hogy „egy háború részese". Három évvel később utazott Sydneybe, és ott élt 13 éven át. A Sydney Morning Herald című lap értesülése szerint Kuo 15 nap elzárást kapott.

Jogvédő szervezetek szerint körülbelül félszázan lehetnek olyanok, akiket a hatóságok a június 4-i évforduló előtt „biztonsági okokból" őrizetbe vettek, elsősorban azért, mert azt gyanítják róluk, hogy megemlékezésre készülnek. Úgy tudni, vannak olyanok is köztük, akikre börtön vár.

Sajtóértesülések szerint még a múlt hónapban egy másik művészt is őrizetbe vettek, aki egykor a hadsereg katonájaként a tüntetést leverők között szolgált, és részt vett a Tienanmen tér megtisztításában is. A 43 éves Csen Kuang emlékezést szervezett. Öt másik személyt, köztük értelmiségieket, Pu Cse-csiang ügyvédet és két férfit, akiket már a kilencvenes évek elején 16 év börtönre ítéltek megemlékezések szervezése miatt, szintén fogságban tartanak. Voltak, akik szerint a találkozóról a világhálón megjelentetett fényképek ingerelték fel a rendőröket.

A kínai hatóságok semmit nem szeretnének a véletlenre bízni, ezért minden lehetséges eszközt bevetnek annak megelőzésére, hogy a korrupció, az egyenlőtlenség és az infláció ellen demonstrálók egykori több hetes tüntetésének leveréséről és a több száz vagy még annál is több halálos áldozatról Kínában megemlékezzenek.

A kínai politikai vezetés és főleg a belbiztonság irányítói a jelek szerint a minimálisra igyekeznek szorítani annak esélyét, hogy e napokban az interneten, a közösségi médiában vagy bármely nyilvános helyen szó essék a hivatalosan „ellenforradalminak" bélyegzett lázadás 25 évvel ezelőtti felszámolásáról. Jelentések szerint a külföldi újságírók közvélemény-kutatását is megakadályozták a pekingi utcán, a riportereket pedig méltatlan hatósági eljárásba fogták.

Kínában az elmúlt évtizedekben ezek az évfordulós napok a több százmilliós közvélemény számára lényegében épp a rendőrség fellépése és a média hallgatása révén észrevétlenül múltak el, még ha helyenként voltak is jelei az emlékezés szándékának. A körülményekből ítélve a Kínai Népköztársaság történelmének e gyászos fejezete a szárazföldi Kínában egyelőre tabu marad, a tényfeltárást továbbra is a nyugati média végzi, a megemlékezésből viszont a hongkongi és tajvani kínaiak is kiveszik a részüket.