Felbolydult elnökválasztó Csehország
Az egyik tábor szerint a baloldali, független Milos Zeman szemellenzős oroszbarát, aki Václav Klaus rövidesen leköszönő elnökkel együtt a cseh politikát markukban tartó maffiózók és korrupt milliárdosok előretolt bábja. A másik oldal azonnal riposztol: Karel Schwarzenberg fényes nappal is szendergő öregúr, a szudétanémetek szócsöve, akinek a cseh motyogását Prágában, német mormolásait pedig Bécsben nem értik. Dúl az indulatos üzenetháború a Facebookon is, ahol a csütörtöki adatok szerint a csokornyakkendős hercegnek 197 ezer, a vetélytársának viszont alig 44 ezer híve kampányol.
Azt a bizonyos csatabárdot a jelenlegi külügyminiszter ásta ki, aki – amint kiderült az első forduló eredménye – azonnal a múlt emberének nevezte politikai ellenfelét, mert a tevékenységét az elmúlt tizenöt esztendejének belpolitikai botrányai árnyékolják be, s ha visszatérne, akkor az ország tovább fuldokolna a korrupciógyanús ügyekben – így a herceg. Milos Zeman egy óra múlva válaszolt neki: "Üzenem a vetélytársamnak, hogy ő viszont a jelen embere, hiszen annak a kormánynak tagja, ráadásul miniszterelnök-helyettese, amely az elmúlt években átgondolatlan, milliókat sújtó megszorító intézkedéseket hozott, megemelte az alapvető élelmiszerek és a gyógyszerek általános forgalmi adóját, ezáltal az áraikat is, jóváhagyta az egyházak mértéktelen kárpótlását. Ha ő nyerne, akkor ezt a népnyúzó politikát folytatná" – harsogta a prágai közrádióban (Cro). Az első pengeváltás után mindketten megfogadták, hogy további, övön aluli ütéseket nem alkalmaznak, de a fogadkozásukról már tévévitájuk első perceiben megfeledkeztek.
Karel Schwarzenberg minden alkalommal politikai ellenfelének Václav Klaushoz fűződő csendes-, inkább cinkostársi kapcsolatát és korrupciógyanús ügyeiket firtatta. A gyanúsítgatásokat felemás sikerrel visszaverni igyekvő vitapartnere pedig tudatosan kelepcébe csalta őt, amikor nekiszegezte a kérdést: Igaz-e, hogy nem sokkal a rendszerváltás után, az elnöki iroda vezetőjeként azt tanácsolta Václav Havel akkori államfőnek, kérjen bocsánatot a szudétanémetektől meghurcoltatásuk miatt, s fontolja meg elkobzott vagyonaik visszaszolgáltatásának lehetőségeit. A herceg kitért a konkrét válasz elől, de határozottan elítélte a szudétanémetek meghurcolását, s hozzátette: a mai értékrend alapján a kollektív bűnösség elve elfogadhatatlan, ezért napjainkban Benes elnököt és az akkori kormányt alighanem Hágában vonnák felelősségre.
Válasza valóságos hisztériát váltott ki. Tiltakoztak a cseh antifasiszták, a nyugdíjasok, a legkülönbözőbb hazafias civil szervezetek, még a tűzoltók is, mert az idegenszívű jelölt háborús bűnösként merészelte megbélyegezni Edvard Benest. Arra szólították fel őt, hogy azonnal lépjen vissza a második megmérettetés előtt.
Beszállt a sárdobálásba Václav Klaus is. Hiába kérte őt is a herceg, hogy legalább utólag bizonyosodjék meg arról, mi is hangzott el valójában. Rá sem hederítettek. Milos Zeman kampánystábjának sikerült felkorbácsolnia a nacionalista indulatokat. Ugyanilyen céllal gyanúsították meg a herceget azzal, hogy a családjában aktív náci is volt, mert a feleségének az édesapja valósággal imádta Hitlert. "A legtöbb embernek az anyósával akad gondja, nekem viszont az apósommal gyűlt meg a bajom. Az én családomban sosem voltak kollaboránsok, a feleségem, Therese pedig a második világháború végén mindössze ötéves volt, később pedig elhatárolódott a nácizmustól" – érvelt Karel Schwarzenberg, aki az elmúlt napokban higgadtan, gyakran szellemes válaszokkal verte vissza a további mélyütéseket is. Mindössze egyszer háborodott fel, amikor Milos Zeman az egyik tévévita hevében rosszízű tréfaként azt állította, hogy a hercegek és más főnemesek degeneráltak, mert évszázadokon át érvényesíthették az első éjszaka jogát, ezért még a nőkért sem kellett küzdeniük. "Ez már pöcegödör-szint" – horkant fel elvörösödve Karel Schwarzenberg. Hozzá hasonlóan felháborodtak a cseh nőszervezetek vezetői, akik meg a baloldali jelöltet szólították fel azonnali bocsánatkérésre.
"Főleg két ok magyarázza a felkorbácsolt indulatokat. Az egyik az, hogy ezúttal két világ és két értékrend csapott össze. Milos Zeman jórészt nacionalista és populista eszközökhöz nyúlt, amelyekkel a sok emberben még ott lappangó szudétanémet-fóbiát élesztgeti, egyúttal pedig újabb megszorításokkal riogat. Vetélytársa viszont a mítoszokat és tabukat bontaná le. Főleg a második világháborút követő csehországi történésekkel való őszinte szembenézésre sarkall, s visszautasítja a szociális demagógiát. Nem mellékes szempont az sem, hogy Csehországban elsősorban Tomás Garrigue Masaryknak és Václav Havelnek köszönhetően nagy tekintélye van az államfői posztnak. A polgárok pedig Csehország történelmében most először szólhatnak bele szavazataikkal, hogy ki legyen a Hradzsin új lakója" – nyilatkozta lapunknak Josef Mlejnek. A cseh politológus a legtöbb kollégájához hasonlóan úgy véli, hogy a kiélezett politikai csatát leginkább az döntheti el, hogy a fiatalok közül végül hányan mennek el voksolni, s az első fordulóban kiesett hét jelölt hívei kikre adják majd a voksaikat. További kérdőjel az is, hogy a győztes képes lesz-e belátható időn belül feloldani a két szekértábor közötti ellenszenvet, amely mostanság megmérgezi az emberi kapcsolatokat is.
