Feladó: Barack Obama
Az e-mail november 5-én, magyar idő szerint délelőtt 10-kor koppant a levelesládámban. Barack Obama küldte. "Nemsokára kiállok a színpadra a Grant Parkban, hogy elmondjam a győzelmi beszédem, de előbb neked akartam írni." Már számítottam erre a levélre.
"Történelmi ez a pillanat," folytatta Obama, "és nem szeretném, hogy elsikkadjon, miként jutottunk idáig. Történelmi tett volt, minden ajtóval, amelyen bekopogtál, minden dollárral, amit küldtél, minden szomszéddal, minden családtaggal, akit meggyőztél: változtatni kell. Köszönöm az erőfeszítéseidet, az időt, tehetséget és lelkesedést… Sok munka vár még ránk. Hamarosan megint írok. Addig is azonban tudnod kell: miattad tartunk ma itt. Köszönöm. Barack."
Ez volt az utolsó e-mail, amelyet a kampány során a frissen megválasztott elnök küldött. Automatikus levelek voltak, persze, de hónapokig jöttek. Hűen kirajzolódott belőlük a kampánynak nemcsak az újszerű stratégiája, hanem az az őszinte, személyes hangvétel is, amellyel Obama olyan sok választót meg tudott nyerni magának. Így költözhet a Fehér Házba az utóbbi száz év legerősebb felhatalmazásával, óriási részvételi arány mellett szerzett lehengerlő győzelem után.
Beszállás van, kiszállás nincs
Júliusban, az elnökválasztási kampány egy viszonylag nyugodtabb szakaszában döntöttem úgy, beszállok a csatába én is. Nem túlzottan: csak 25 dollárt adtam Barack Obamának. Ez is elég volt viszont, hogy részévé váljak a gépezetnek, amely mára a 47 éves szenátort Amerika következő elnökévé tette.
A hozzájárulás simán ment, a weboldal úgy fogadta el a hitelkártyámat, mint bármely webáruház. Ezután aztán naponta, sőt néha naponta többször küldtek információs anyagokat, videókat, érveket, ellenérveket, felhívásokat. Minden e-mail végén ott virított a "DONATE," azaz "adakozz" gomb. Aki egyszer ad, kétszer is ad – gondolhatták.
Sokan nyilván adtak is többször – csak így jöhetett össze az az irdatlan, 660 millió dolláros summa, amely Obama saját pénzes koffereit megtöltötte bő másfél év alatt. Csak az én adományom után körülbelül 130 millió folyt be így. A legkisebb adakozók – akik, hozzám hasonlóan, 200 dollár alatti összeggel tudtak csak segíteni – majdnem a felét dobták össze ennek; több mint negyedmilliárd dollárt.
Az emailekben nem csak a világ legnagyobb szabású és leghatékonyabb koldusaival volt dolgom, hanem okos szerkesztőkkel is. Mindig csepegtettek némi érdekességet, fontos információt. Gyakran küldtek videókat, linkeket különböző cikkekhez, dokumentumokhoz. Én pedig követtem a kampányt, jól informált voltam, és minden utcasarki véletlen beszélgetéskor fejből idéztem a legfrissebb adatokat, érveket. Mindig tudtam, mi a napi aktuális vitatéma.
Tudtomon kívül kampánymunkást csináltak belőlem is.
Bejelentkezik a kampányfőnök, majd Obama maga
Az egyik első levél még akkor érkezett, mikor az alelnök-jelölt személyéről ment a találgatás. David Plouffe, Obama kampányfőnöke neve alatt jött.
"Ti tettétek ezt a kampányt olyanná, amilyen, és Barack szeretné, ha ti mindenkinél előbb tudnátok, ki lesz a társa a változás mozgalmában."
"Iratkozz fel az SMS listánkra, és kérlek, továbbítsd ezt az üzenetet minél több barátodnak és ismerősödnek. Köszönöm. David."
A telefonom valóban hűségesen pityegett, órákkal a hivatalos bejelentés előtt – bár ekkor, augusztus 12-én már mindenki szinte biztosra vette: az alelnök-jelölt természetesen Joe Biden szenátor lesz Delaware-ből.
Obama láthatólag ekkor fordult a kampányfinisbe, és az emailekből egyre inkább érződött az óvatos magabiztosság. Nyerni fogunk, kommunikálta az Obama-csapat, ha addig még hosszú is az út.
Két nappal később, augusztus 14-én Obama aláírásával érkezett újabb levél.
"Órákon belül átlépünk egy történelmi küszöböt. Már majdnem kétmilliónyian mondhatják magukénak ezt a mozgalmat. A hozzád hasonló támogatók átalakítják a politikai kampányok hagyományos menetét – ezzel pedig te küldöd a legerősebb üzenetet Washingtonnak: itt a változás ideje."
"John McCain közben ugyanazt a kampánymódszert használja, mint Bush négy éve. Nem a gondokról beszél, hanem személyes támadásokkal és félelemkeltéssel próbálja lerombolni a mozgalmunk üzenetét."
"McCain 20-ból 19-szer Bush mellett szavazott. Most az ő módszereit használja. Tudjuk, milyen ez a politika, és nem engedhetünk meg magunknak még négy vagy nyolc évet ebből a sárdobálással vegyes szakmai semmittevésből."
"Mindenki tehet a változásért. Tegyél te is, adj 5 dollárt, vagy többet, hogy tovább építhessük a változás mozgalmát. Kétmillióan számíthatunk egymásra; legyél te is részese a változásnak. ADAKOZZ. Köszönet mindenért, amit teszel. Barack."
Válságmenedzsment
Egy hónappal később, a Lehman Brothers bankház csődje után, John McCain felfüggesztette a kampányát, és visszament Washingtonba, hogy a pénzügyi válság megoldásán dolgozzon. Kockáztatott: ha sikerül megfékeznie a kampányt, demonstrálhatja problémamegoldó képességét, ha viszont nem, akkor az ellenkezőjét érheti el.
Obama nem követte a példát, és inkább a McCain által egyre halogatott elnökjelölti vitákra koncentrált. Az ő viselkedése is kockázatos volt: a távolmaradás visszásan is elsülhetett volna.
David Plouffe kampányfőnök megosztotta az aggályait az immár majd' hárommilliós Obama-levelezési listával.
"John McCain felfüggesztette a kampányát, de Barack meggyőződése szerint 40 nappal a választások előtt minden eddiginél fontosabb, hogy komoly vitát folytassunk."
"Kérlek, nézd meg ezt a videót Barack mai sajtótájékoztatójáról. Kulcsfontosságú időket élünk, és kulcsfontosságú, hogy a kampányt sínen tartsuk."
"Köszönettel, David Plouffe, kampányfőnök, Obama for America."
A pénzügyi válságot McCain és a Kongresszus sem tudta gyorsan megfékezni, a választóknak pedig egyre nagyobb hányada sorakozott fel Obama mögött. Úgy látták: felelősebben tud dönteni pénzügyi kérdésekben, mint McCain, akinek a kapkodása kevés eredményre vezetett. Minden anyagi nehézség ellenére dőlt a pénz is Obama kasszájába, és a közvélemény-kutatások is az ő győzelmét jósolták. Egy héttel a választások előtt optimistább, de változatlanul óvatos és küzdelemre hívó emailt küldött szét a stáb.
"Pontosan egy hét múlva nagyon is reális esélyünk van, hogy Barack Obamát az Egyesült Államok következő elnökévé válasszuk."
"De még nem vagyunk ott."
"Tegnap Ohióban Barack még egy utolsó beszédben figyelmeztetett: a választás napjáig, urnazárásig küzdenünk kell. Nézd meg ezt a videót a beszédről, aztán küldj 5 dollárt, vagy többet, ahogy lehetőségeid engedik, hogy minden egyes szavazatot begyűjthessük, amit csak tudunk."
"Egy hétig még úgy kell dolgoznunk, mintha a jövőnk múlna rajta. Ugyanis az múlik. Ez az egyetlen esélyünk, hogy helyes útra tereljük az országot. Ha most kiengedünk, McCain nyerni fog."
"Köszönjük, hogy a célegyenesben is segítesz. David."
Telefonos segítség
Az utolsó héten aztán beindult a gépezet. Telefonos kampányolásra buzdított ez az email:
"Gyülekeznek a támogatók a telefonközpontokban. Te is keress fel egyet a környéken – ott vagyunk mindenhol –, és hívj fel minél több bizonytalankodó szavazót, kérlek. A munkatársaink segítenek, semmilyen technikai tudásra nincs szükséged. Csak egyere el és segíts. Barack számít rád. Mondd el az Obama-támogatóknak, hol vannak a szavazóhelyiségek. Fontos, hogy tudják; sokan soha nem szavaztak még, másoknál elköltözött a szavazókör."
"Gyere, dolgozz velünk. Köszönöm. Nicole Aro, országos telefonos kampányigazgató."
"Ui: nem tudsz a hétvégén Coloradóba menni? Nagyon kéne az utcai és a kopogtató kampányhoz a segítség. Ha tudsz jönni, iratkozz fel az interneten."
Utolsó ijedelem
Négy nappal a választások előtt valószerűtlenül ijedt hangvételű email érkezett Joe Biden alelnök-jelölt aláírásával.
"Az elnökválasztási kampány elérte a finálét barack Floridában tartott hatalmas beszédet. Itt a videó, nézd meg."
"Most viszont nem ezért írok. Most hallottuk, hogy 20 millió dollárral több készpénzük van a republikánusoknak. Az utolsó napokban komoly támadásokra, lejárató kampányra számíthatunk."
"Nem hagyhatjuk, hogy pont most győzzön az ellenfelünk sárdobálós taktikája. Nézd meg a videót, és adj még 5 dollárt, vagy többet. Az anyagi forrásaink megléte rengeteget jelenthet az utolsó napok küzdelmében."
"Köszönjük a támogatást. Joe."
Államról államra
Coloradóban az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, melyik jelölt áll jobban. Három nappal a szavazás kezdete előtt be is jelentkezett Ray Rivera, Obama kampányigazgatója Colorado államban.
"Colorado 1964 óta csak egyszer szavazott demokrata jelöltre. Most megint megtehetjük, ha összefogunk. Nem lesz könnyű. John McCain keményen küzd Coloradóban is. Éjt nappallá téve dolgozunk mi is, de valamennyiünknek segíteni kell, hogy sikerüljön. Neked is. Iratkozz fel az interneten, gyere ide Denverbe, és segíts. A munkatársaink minden segédeszközt megadnak a munkádhoz."
"Mindent köszönök. Ray."
Utolsó csali
Két nappal a választások előtt már lehetett sejteni, mi lesz a végeredmény. Obama emailben hívott meg Chicagóba, a Grant Park-beli választási ünneplésre. Nem ingyen, persze.
"Gyere, legyél ott velünk holnapután. Ha vasárnap éjfél előtt még egy utolsó adományt küldesz nekünk, betesszük a neved egy kalapba, és ha az 5 szerencsés nyertes között leszel, egy barátoddal együtt idehozunk repülővel, elhelyezünk egy szállodában, és az első sorban foglalunk neked helyet. A színpad háta mögött pedig, függetlenül attól, mi lesz a végeredmény, én is ott leszek, hogy kezet rázzak veled."
"Bármekkora adomány számít. 5 dollárral is ott lehetsz velem. Ez a mozgalom az átlagember hatalmának ékes bizonyítéka. Átlagos amerikaiak, ha összefognak, csodálatos dolgokra képesek. Remélem, a választás éjszakáján találkozunk."
"Köszönettel, Barack."
Látható volt, hogy Obama minden bizonnyal sima győzelmet arat – de még ennél is tovább akartak menni. Beindult az úthenger. David Plouffe jelentkezett ismét.
"Olyan államokban is elérhető közelségbe került a győzelem, ahol még szinte soha. Georgia, Észak-Dakota – sőt, McCain saját otthona, Arizona is a miénk lehet!"
"Ne feledd, a hozzájárulásod lehet, hogy chicagói jegyeket ér majd, és ott lehetsz velünk ünnepelni a Grant Parkban!"
"Minden pozitív jel ellenére fontos, hogy ne vegyük készpénznek a győzelmet. Minden segítség elkél, még most is. Ingatag jószág a politikai szerencse, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk az előnyszerzésre.
"Köszönöm, David."
A végén jön a java
A választás előtti utolsó napra időzítették az igazi nagyágyúkat. Ekkor jelentkezett a Demokrata párti körökben szinte félistenként tisztelt Al Gore, Clinton alelnöke és a 2000-es választások nagy vesztese. Gore, akinek akkori kudarca az egész baloldal kudarcát jelképezte sokak szemében, azóta túlnőtt a politikán, és a környezetvédelemnek, a fenntartható növekedés előmozdításának szenteli magát. Ha mégis megnyilvánul politikailag, azt mindig hatalmas figyelem kíséri.
"2000-ben az egész választás néhány floridai szavazaton múlt," írta most Gore. "Négy évvel később Ohióban szavazókörönként átlag kilenc szavazattal maradtunk le, és veszítettük el ezzel a választást. Nekem elhiheted, szavazni fontos dolog. Most rajtad is múlik, hogy valóban mindenki el is menjen szavazni. Kérlek, jelentkezz nálunk és segíts."
"Nézz utána, kérlek, miként tudsz segíteni, és ne nyugodjunk, amíg le nem zárultak az urnák. A te segítségeddel miénk lehet a történelem."
"Köszönettel, Al Gore."
A választások előestéjén Obama maga jelentkezett ismét, ünnepélyes hangvételű e-mailben.
"Holnap választunk. Sokat kértünk tőletek eddig, és most már csak egy valami maradt – menjetek szavazni holnap, és mindenkit vigyetek magatokkal. Egy rövid videóban megemlékeztünk arról, honnan indultunk, és milyen messzire jutottunk. Nézzétek meg, küldjétek tovább, és mindenkinek mondjátok meg, szavazzanak. Most ez a legfontosabb."
"A te szavazatoddal nyerünk holnap, megváltoztatjuk az országot, és megváltoztatjuk a világot is. Köszönök mindent. Barack."
A választás reggelén azért Michelle Obama is írt még egy utolsó e-mailt.
"Kinyitottak a szavazókörök. A VoteForChange.com oldalon megtalálod, lakhely szerint, hogy hol szavazhatsz. Szavazás után pedig ne csak várd az eredményeket, hanem telefonálj a körzetedben élő többi választópolgárnak is… Segíts, toljuk át együtt a szekeret ezen az utolsó küszöbön."
Ezután, este, a fent már idézett Obama-levél. "Sok még a tennivaló. Hamarosan ismét jelentkezem."
