Fekete virág a Fehér Házban
Omar Hassan Bashir szudáni elnök olyan benyomást tett rá, mintha be lett volna drogozva. Miután kezet rázott Emil Lahoud libanoni elnökkel, úgy érezte, sürgősen le kellene zuhanyoznia. A legbizarrabb élményt azonban 2008-ban Moammer Kadhafi szolgáltatta, aki láthatóan bele volt zúgva amerikai vendégébe. Annyira, hogy lejátszotta neki az állítólag a legjobb líbiai zeneszerzőtől megrendelt, a Fekete virág a Fehér Házban című számot. – Végig azon törtem a fejemet, hogy meddig kell még itt ülnöm és néznem a rólam készült fotó-összeállítást – írja legújabb memoárjában Condoleezza Rice.
A több mint 730 oldalas No Higher Honor (Nincs nagyobb megtiszteltetés) csak november elsején jelenik meg az Egyesült Államokban, de az amerikai sajtó több recenziót is közölt már a visszaemlékezésből. Maga a szerző is adott tévés interjúkat. Rice ebben a könyvben a George W. Bush elnök nevével fémjelzett republikánus korszakot (2001-2009) írja meg. A jelenleg a kaliforniai Stanford Egyetemen tanító, korábban a Szovjetunióra, illetve Oroszországra szakosodott külpolitikai szakértő az Egyesült Államok 43. elnöke mellett előbb nemzetbiztonsági főtanácsadóként, majd Colin Powell távozása után külügyminiszterként szolgált.
Az amerikai lapokban, a többi között a The New York Times-ban, a The Washington Postban és a The Los Angeles Times-ban megjelent cikkek elsősorban Rice-nak a neokonzervatív héjákkal, főleg Dick Cheney alelnökkel és Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel vívott csatáit emelik ki. Rice szerint Rumsfeld sosem vette őt komolyan, s ezt nyíltan érzékeltette. A színes bőrű ex-külügyminiszter könyvéből kiderül: nem vette jó néven, ahogy ezek a (fehér) férfiak saját memoárjaikban róla írtak. A nemzetbiztonsági főtanácsadó legádázabb ellensége azonban Bush jogi főtanácsadója, később igazságügy-minisztere, Alberto Gonzales volt. A 2001 szeptemberi terrortámadások után Gonzales vitte keresztül a különleges katonai törvényszékek létrehozását, amelyek a terrorizmus elleni globális háborúban – gyakran a jogállamiságot lábbal tiporva – ítélkeztek foglyok felett.
Az iraki háború egyik fő szószólójának számító Rice azt írja, hogy amikor tudomást szerzett a különleges katonai törvényszékekről, azt mondta a tőle bocsánatot kérő Bushnak: - Ha ilyesmi még egyszer megtörténik, vagy nekem, vagy Gonzalesnek kell távoznia! Rice-t egyébként kifejezetten bizalmas kapcsolat fűzte Bush-ékhoz, emberileg sokkal közelebb állt hozzájuk, mint Cheney vagy Rumsfeld. A szabadidejében szívesen zongorázó, hajadon külpolitikai szakértő gyakran vacsorázott az elnöki párral, vagy vendégeskedett a Camp David-i elnöki nyaralóban. Az ifjabb Bush becézve mindig Condinak szólította. Éles vitáik azonban nekik is voltak. Amikor 2006 végén, az iraki háború legnehezebb korszakában arról próbálta meggyőzni az elnököt, hogy vonja ki az amerikai csapatokat az arab országból, azzal érvelt: - Ha az irakiak egy polgárháborút karnak, akkor a mi dolgunk, hogy ezt biztosítsuk neki!. Bush azonban nem volt hajlandó a partvonalról nézni az eseményeket és újabb csapatokat küldött Irakba.
Bár Rice már korábban megjelent, s családjának szentelt visszaemlékezésében (Extraordinary, Ordinary People: A Memoir of My Family) részletesen taglalja a faji kérdést, a No Higher Honorban is kitér erre. Mégpedig a 2005 augusztusi Katrina hurrikán kapcsán. Az éppen egy laza New York-i hétvégre készülő politikus bevallja, hogy először nem mérte fel helyesen a katasztrófa mértékét. Bár manhattani szállodai szobájában látta az első televíziós tudósításokat, mégis elment egy megnézni egy musicalt a Broadway-n, majd másnap reggel pedig cipőt vásárolni az egyik olasz luxusmárka üzletébe. Amikor kiderült, hogy a hurrikán és a gátak átszakadásának legtöbb áldozata fekete, akkor „kapcsolt”. Felhívta Washingtonban Busht, s azt mondta neki: - Elnök úr, visszajövök, nagyon komoly faji problémával nézünk szembe! Rice nem hallgatja el, hogy a mai napig nem tudja megbocsátani magának a hibáját. Nevezetesen azt, hogy nem idejében ismerte fel: a republikánus adminisztráció legmagasabb rangú színes bőrű tagjaként különleges felelősséget visel.
