A televíziók élőben közvetítették, ahogy a rendőröket szinte félretolva Musarraf fekete terepjárója, oldalán egy kapaszkodó biztonsági emberrel gyorsan kihajt a bíróság udvarának kapuján. Közben több öltönyös ügyvéd és bíró elégedett tapssal fogadta, hogy lám, az ország egykori erős embere ilyen csúfosan megfutamodik. A jelentések szerint Musarraf kőfallal és őrtornyokkal védett villájába vonult vissza testőrei kíséretében. A rendőrség és a biztonsági erők körülvették az épületet. Ügyvédei nem sokkal később visszamentek, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál fellebbezzenek a döntés ellen, de a hivatali idő lejárta miatt nem tudták beadni a tiltakozást. Mint közölték, pénteken beadják a fellebbezést.

A BBC kommentárja szerint Musarraf londoni önkéntes száműzetésében nem mérte fel helyesen a pakisztáni légkört, erőviszonyokat, amikor négy év elteltével március végén a politikai visszatérés, így a május 11-i választásokon való részvétel mellett döntött. Nem fogadta lelkes tömeg a repülőtéren. Ez megkönnyítette a bíróságnak, hogy hatalmát bizonyítsa, hiszen távollétében három ügyben is vádat emeltek Musarraf ellen. Az egyik, s lélektanilag a bíróság szempontjából a legfontosabb, hogy az 1999-ben vezérkari főnökként puccsal hatalomra került Musarraf államfőként 2007-ben rendkívüli állapotot hirdetett ki. Elmozdította az elnöki hatalom ellensúlyát képező főbírókat, többeket házi őrizetbe helyeztetett.

Musarrafot az első meglepetés e hét elején érte, amikor hiába jelentette be jelöltségét négy körzetben, a választási bizottság nem engedélyezte indulását. Nem ő az egyedüli, a bizottság elutasította például Razsa Pervez Asraf volt miniszterelnök indulását is. Neki idén januárban a Legfelsőbb Bíróság döntése miatt kellett távoznia a kormányfői székből. Bűne az volt, hogy nem volt hajlandó felújítani a korrupciós vizsgálatot Aszif Ali Zardari elnök, a meggyilkolt Benazír Bhutto özvegye ellen. Zardari ellen először még a nyolcvanas-kilencvenes években emeltek vádat kenőpénzek svájci bankszámlákra való átutalása miatt. Sajátos módon elnöksége utolsó évében Musarraf békét kötött Zardarival, s amnesztiában részesítette a korrupciós ügyekben. Ezt sajátosan „hálálta meg” Zardari, amikor több pártot összefogó koalíciója kikényszerítette Musarraf lemondását. A bíróság azonban nem volt hajlandó leszállni Zardariról, azután sem, hogy győzött 2008 végén az elnökválasztásokon.

Pakisztán történetében Zardari volt a kivétel, mert végül is kitöltötte elnöki mandátumát. Igaz, menet közben kétszer le kellett cserélnie a bíróság döntése nyomán miniszterelnökét. Fennmaradását alighanem annak köszönhette, hogy ügyében az ország nagybefolyású katonai vezetése és a bírói hatalom nem volt egy hullámhosszon. Zardari – egyébként Musarrafhoz hasonlóan – az Egyesült Államok szövetségese volt az afganisztáni rendteremtésben, még ha időnként a tisztikarral összefogva volt is kifogása az amerikai drónok pakisztáni akciói miatt. Most Musarraf esetében a kérdés az, hogy az egyenruhások áldásukat adják-e egykori parancsnokuk bebörtönzéséhez. A Pakisztán függetlenségének kihirdetése óta eltelt 66 év felében nyíltan is a katonák voltak hatalmon. A fennmaradó időszakban pedig a háttérből irányítottak. 

A mintegy 180 milliós, többségében muzulmán ázsiai országban a májusi választás – legalábbis az előjelek szerint – újabb történelmi fricskát produkálhat. A megfigyelők a legesélyesebbnek azt a Navaz Sarifot tartják, akinek miniszterelnökségét Musarraf döntötte meg puccsal 1999-ben. Az akkori vezérkari főnökkel összekülönbözött a kormányfő a kargili behatolásként elhíresült kasmíri akció kapcsán, amelyre India kemény visszacsapással válaszolt. A külföldi látogatásról visszatérő Musarraf repülőgépének a kormányfői iroda utasítására nem adtak leszállási engedélyt, ám akkor már a vezérkari főnökhöz hű csapatok zárták körül Karacsi repülőterét, illetve Ravalpindiból megérkeztek Iszlámábádhoz is. Így vette át puccsal a hatalmat Musarraf, s került akkor Navaz Sarif házi őrizetbe. Napjainkban viszont fordítottak az esélyek.