A valamikor 2016 nyara és 2017 vége között esedékes referendumon a polgároknak arra a szimpla kérdésre kell majd válaszolniuk, hogy Nagy-Britannia őrizze-e meg tagságát az Európai Unióban, vagy hagyja-e el a szervezetet. Ennek megfelelően a pro és kontra mozgalmat sem „igen-nem", hanem „bent-kint" kampányként emlegetik majd.

„Benne vagyok” – hirdetik az EU-párti aktivisták Andy Rain / MTI/EPA

A „kint" oldal alakult meg előbb, s egyelőre két tömörülésből áll, a Szavazz a kilépésre mozgalomból és a szintén az utóbbi szóra építő Leave.eu-ból. Előbbi élén az euroszkeptikus lobbicsoport, a Business for Britain vezérigazgatója, Matthew Elliott áll és olyan nagyvonalú mecénásokra számíthat, mint Stuart Wheeler, aki az IG Index fogadási cég alapítójaként gazdagodott meg, de az utóbbi években a konzervatívok, majd az EU-ellenes függetlenségi párt, a UKIP pénzügyi támogatójaként híresült el.

A csoport szellemi pillére Lord Nigel Lawson, Margaret Thatcher kormányának pénzügyminisztere. A legjobban csengő név azonban alighanem Frederick Forsythé, A Sakál napja és más bestsellerregények szerzőjéé.

Míg a UKIP első, egyben egyetlen parlamenti képviselője, Douglas Carswell ezt a tábort, a párt vezetője, Nigel Farage egy másik dúsgazdag üzletember, Arron Banks irányította rivális Leave.eu-t tünteti ki bizalmával. A különbségek inkább személyi, mint tartalmi jellegűek. A választási bizottság mindkét oldalról csak egy-egy kampányt fogad majd el hivatalosan és nyújt számukra 7-7 millió font támogatást. Az EU elhagyására biztató két gárda közül ez várhatóan a Szavazz a kilépésre lesz.

A „kint" csoport véleménye szerint Nagy-Britannia egyre kevesebb befolyással bír Brüsszelben, noha a brit adófizetőknek évente 2,4 milliárd fontjába kerül az unió. A tagság folytatása ellen küzdők érvei közül a The Sunday Times kiemeli, hogy a legutóbbi ciklusban brit európai parlamenti képviselők 576 javaslatot minősítettek az ország érdekei ellen valónak, s ezek közül 485-öt ennek ellenére megszavazott az EP. Ez 84 százalékos sikertelenségi arányt jelent.

Az EU-ban maradást zászlójára tűző kampányt az egyik legismertebb üzletember, Lord (Stuart) Rose vezeti. A tory főrend neve a középosztály zászlóshajóinak számító vállalatokkal, köztük a Marks & Spencerrel és az Ocado világhálós szupermarkettel fonódott össze. A teamet a három még életben lévő volt brit miniszterelnökön, Sir John Majorön, Tony Blairen és Gordon Brownon kívül olyan nevek is erősítik, mint Lord Mandelson, az volt kereskedelmi EU_biztos, Baroness (Karen) Brady, a West Ham United futballklub alelnöke és Sir Richard Branson, a Virgin üzleti birodalom feje.

A mozgalom útnak indítása alkalmából Lord Rose kijelentette, az EU-tagságnak köszönhetően minden brit évi 450 fonttal gazdagabb, mint anélkül lenne. „A népszavazás olyan választás elé állítja a briteket, amely egy nemzedék alatt csak egyszer fordul elő" – állította az üzletember, aki szerint félreértés azt hinni, hogy hazafias érdek lenne a visszalépés, visszavonulás és befelé fordulás.

Mindkét kampányról megsemmisítő véleményt nyilvánított azonban a Népszabadságnak Pawel Swidlicki, az Open Europe agytröszt politikai elemzője: „Súlyos kérdésekre kellene válaszolniuk, de egyelőre csak közhelyeket fogalmaznak meg. Saját törzsközönségükhöz szólnak, ahelyett, hogy a szavazókat próbálnák meg befolyásolni. A bennmaradásért harcoló tömörülés számára a legnagyobb kihívás a közvélemény értelmes meggyőzése a tagság előnyeiről, ellentétben azzal a megfélemlítő hadjárattal, amely csak az esetleges kilépéssel járó katasztrófahelyzetre koncentrál.

A kilépésre biztatók legnagyobb feladata, hogy összefüggő, vonzó és hihető alternatív modellt vázoljanak fel, amelyben az Egyesült Királyság és az EU a tagságon kívül is együtt tud működni.