Fejeket követel a német ellenzék
A Guttenberget posztján megelőző Franz Josef Jung – aki a támadás idején állt a minisztérium élén – már lemondásra kényszerült kormánytagságáról, miután minisztériuma a légicsapással kapcsolatban fontos információkat hallgatott el. A szóban forgó információkat tartalmazó NATO-jelentésből ugyanis egyértelműen kitűnt, hogy a tálib üzemanyag-szállító járművek ellen elkövetett bombatámadásnak voltak polgári áldozatai, amit a miniszter korábban határozottan cáfolt.
Legalább négy tálib parancsnok „mozgott" az afgán felkelők birtokába került benzinszállító tartálykocsi környékén. A helyi informátoroktól kapott értesülés Georg Klein ezredes számára kedvező alkalmat kínált ahhoz, hogy kiiktassa az „újjáépítés ellenségeit". A kunduzi német parancsnok utasította a NATO-kötelékben repülő amerikai vadászgépek pilótáit, legalább hat bombával semmisítsék meg a célpontot. A légi csapás azonban súlyos „járulékos veszteségekkel" járt. Több mint száznegyven ember, köztük az ingyen benzinre áhítozó mintegy harminc-negyven civil is életét vesztette az amerikai mintájú célzott likvidálásban - a legújabb információk szerint így történhetett a szeptember eleji kunduzi légi csapás, amelynek utórezgéseibe már belebukott Jung egyik államtitkára és a Bundeswehr vezérkari főnöke is.
Az egyre tekervényesebb ügyben napvilágot látó információk teljesen más megvilágításba helyezik a jó két hónappal ezelőtti eseményeket. Míg korábban a német kormány és haderő illetékesei azt hangoztatták, Klein ezredes a tartálykocsik lebombáztatásával saját katonáit akarta megvédeni az esetleges öngyilkos merényletektől, most már egyértelmű, az elrendelt akció tálib-vezérek kiiktatását szolgálta. Maga a német parancsnok is elismerte, ami a NATO részére készült ISAF-jelentésben áll: lázadók voltak a célpontok, s nem pedig a tartálykocsik.
Több német lap is megjegyzi, hogy a Bundeswehr afganisztáni mandátuma önvédelemből engedélyezi a fegyverhasználatot. A valóság azonban az, hogy a német hadsereg, annak is KSK névre hallgató szuper-kommandója aktívan részt vesz a tálibok és parancsnokaik elleni hajszában. Méghozzá úgy, hogy a berlini kancellári hivatal is jóváhagyta az erőteljes fellépést.
Az afganisztáni missziót ellenző német közvélemény felé a Merkel-kabinet mindig azt próbálta kommunikálni: a Bundeswehr alapvetően az újjáépítést segíti.Guttenberg volt az, aki először kimondta, hogy a német katonák valójában háborút vívnak a közép-ázsiai országban. Méghozzá úgy, hogy a tálibok felkutatására és likvidálására létre hozott Task Force 47 nevű egységnek az Afganisztánban állomásozó KSK-alakulat is a része.
Guttenberg korábban katonailag indokoltnak nevezte a légi csapást, később ezt a kijelentését módosította. A CSU-s politikus azt is közölte, „nem ejti" az időközben Németországba visszatért Klein ezredest, akiről kiderült, hogy lényegében túllépte a hatáskörét. Időközben a német védelmi tárcánál bejelentkeztek a kunduzi áldozatok családjait képviselő ügyvédek. Berlin kész anyagi jóvátétellel elébe menni az esetleges pereknek, állítólag minden áldozat után akár több százezer eurót fizetve.
Mindennek nyomán az ellenzék a védelmi minisztert lemondásra, a kancellárt pedig haladéktalan kormánynyilatkozatra szólította fel. Guttenberget hazugsággal is vádolták, azt állítva, hogy a miniszter - akárcsak elődje - elhallgatott információkat, illetve azt hangoztatta, hogy a hivatal átvételekor nem kellően tájékoztatták őt. Mindez új fényt vethet a Bundeswehr főszemlézőjének - gyakorlatilag a vezérkari főnöknek -, Wolfgang Schneiderhannak az elbocsátására is, amit Guttenberg arra hivatkozva rendelt el, hogy nem volt megfelelő a tájékoztatás. Hétvégi sajtóinformációk szerint Schneiderhan ezredes és az ugyancsak elbocsátott Peter Wichert minisztériumi államtitkár mindenről tájékoztatta felettesét.
Az ellenzéki pártok nyilatkozataikban azt állították, hogy Guttenberg és a kancellári hivatal egyaránt tudott a jelentésben foglaltakról, így arról is, hogy a légicsapás "célzott emberölésre" irányult. A kancellári hivatal, illetve Ullrich Wilhelm kormányszóvívó ugyanakkor nyomatékosan cáfolta ezt, a többi között azt hangoztatva: Angela Merkel kancellár nagy súlyt helyez arra, hogy a német kontingens afganisztáni szerepvállalása a parlamenti mandátum keretei között történjék.
