A szöveg értelmezéséről elhangzott nyilatkozatok még jobban felfedték a különbségeket: rávilágítottak arra a tényre, hogy alku nélkül nincs kibontakozás, vagyis lehetetlen és értelmetlen lenne megpróbálni elszigetelni Németországot, amely mégiscsak kezében tartja az euróválság megoldásának a kulcsát.

A jórészt az elveket rögzítő záródokumentumnak akad egy mondata, amely felfedi a zárt ajtók mögött folyt őszinte vitákat: az egyes államoknak nem kell ugyanazt a módszert alkalmazniuk a gazdaságuk rendbe tételére. Ez a kitétel leginkább arra utal, hogy az eurózónában az egy időben és minden tagállamra egyöntetűen alkalmazott költségvetési szigor politikája a továbbiakban csak érdemi finomításokkal alkalmazható. A költségvetési kiigazításnak, a strukturális reformnak és a növekedés ösztönzésének együtt kell haladnia, miközben a bankrendszer mérlegét is tisztába kell tenni, de lehetőleg elkerülve a hitelezés visszaesését. Ebben az összefüggésben jutottak végül egyetértésre a nyolcak Görögország kapcsán, hogy maradjon az eurózónában, teljesítse vállalt feladatát, de növekedésserkentő lépésekkel támogatják majd.

Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama örömmel nyugtázta, hogy a növekedés élénkítésének gondolata felülkerekedett ezen a találkozón. Hasonlóan vélekedett természetesen az új francia államfő, Francois Hollande is, aki ezzel a jelszóval kampányolt és nyert, valamint Mario Monti, a technokrata olasz kormány feje és David Cameron brit miniszterelnök. E jelekből arra lehetett következtetni, hogy a színfalak mögött elszigetelődhetett Angela Merkel. A német kormányfő azonban „kitörni igyekezett a karanténból”, amikor azt fejtegette, hogy a fiskális rendteremtés és a növekedés ösztönzése egyáltalán nem mond ellent egymásnak. S hogy ne keletkezzék még a látszata sem annak, hogy az eurózóna kulcsországa magára maradt volna Camp Davidben, Francois Hollande megerősítette: a deficitcsökkentés pályáját tartani kívánja, vagyis nem lazítani szeretne a brüsszeli gyeplőn, hanem új ötletekkel óhajt előállni a pár nap múlva esedékes rendkívüli brüsszeli EU-csúcson.

Ezek közé tartozik az eurózóna szuverén kötvényének a kibocsátása, illetve az európai jegybank felhatalmazása, hogy közvetlenül hitelt nyújthasson a tagállamoknak. Mindkét javaslat hosszabb ideje szerepel a brüsszeli viták napirendjén, mások is előhozakodtak már ilyesmivel, de eddig a leghatározottabb német elutasításban részesültek.

A németek meggyőzése tehát a lényeg, erre már napokkal a nyolcak találkozója előtt rámutatott Mario Monti, aki azért elismerte: a német követelésekben és érvelésben is sok igazság van. Arra célzott, hogy bőkezűbb támogatásának Berlin feltételéül szabja: előbb a többiek vállaljanak kötelezettséget, hogy felelős költségvetési politikát folytatnak. Ennek letéteményese a fiskális szerződés, amely a kiegyensúlyozott költségvetés követelményét a nemzeti joganyagba ültetné át. Ezt szeretné Hollande növekedési szerződéssel kiegészíteni, máskülönben – mint ígéri – nem ratifikálja a fiskális megállapodást. Bő tere van tehát az alkunak.

Az olasz kormányfő hétvégén azt is fejtegette, hogy nem lehet a strukturális reformok és a fiskális rendrakás hatásától várni a gazdaságok fellendülését. Monti konkrét lépéseket szorgalmazott, például az Európai Beruházási Bank tőkéjének emelését, az infrastruktúra fejlesztésére „projektkötvények” kibocsátását, illetve belátható időn belül az eurókötvények létrehozását a közös adósságkezelés érdekében. Mindennek háttérül érdemes megemlíteni, hogy az olasz büdzsé strukturálisan már egyensúlyban van, de az adósság még a GDP 120 százalékára rúg és a gazdaság súlyos visszaesést él át, a meghirdetett reformok ellenére.

Más válságok háttérbe szorultak

A világ más feszültséggócai kapcsán az aggodalom kifejezéséig jutottak el, minthogy a kérdések zömében eltérő véleményt hangoztató Oroszország képviseletében Vlagyimir Putyin elnök helyett Dmitrij Medvegyev kormányfő vett részt az eszmecserén. Így a közleménybe nem vehették be, amit Obama kifejtett, hogy Asszad szír elnöknek távoznia kell. Foglalkozni kellett továbbá az iráni atomprogram gerjesztette válsággal, ami felfelé nyomja az olajárakat, de a hétvégi csúcson nem döntöttek a stratégiai készletek megnyitásáról, csupán megbízták a Nemzetközi Energia Ügynökséget, hogy tegyen intézkedéseket a piac teljes ellátása érdekében.