Fuád Tual jeruzsálemi latin pátriárka, a Szentföld legmagasabb rangú római katolikus egyházi méltósága húsvét vasárnap a Szent Sír bazilikában megtartott miséjén a szenvedés és háború sújtotta Közel-Keletről szólt, bátorságra biztatva a hívőket.

„Minden nap tragikus események tanúi vagyunk a Közel-Keleten, amelyek szinte a kálvária kortársaivá tesznek minket" - mondta a főpap. „Temessük Jézus sírjába világi hajlamainkat, ellentmondásainkat, vallási megosztottságunkat, ellenségeskedésünket, hitünk hiányát és félelmeinket" - hangsúlyozta. „Ebből a sírból fény és béke árad. És ma innen, a viharvert Szentföldről ismét fénynek és békének kell áradnia!" - tette hozzá a pátriárka.

Fuád Tual úgy vélte, a Közel-Keleten élő keresztények arra hivatottak, hogy "mindenen túl a remény jelei legyenek", noha a helyzet okot adhat a csüggedésre is, hiszen keresztények tízezrei menekültek el otthonaikból Irakban és Szíriában az elmúlt évben az Iszlám Állam és más dzsihádista csoportok előrenyomulása miatt. „Bizonytalan, sőt, felfoghatatlan a jövőnk ebben a térségben és a világban, de nem szabad félni: Krisztus biztosított minket, hogy az idők végezetéig mindig velünk lesz" - jelentette ki a keresztény vallási vezető.

Jeruzsálemben nemcsak a hagyományok szerinti Szent Sírnál ünnepeltek, vasárnap napkeltekor mintegy ezerötszáz, a világ minden égtájáról érkezett zarándok gyűlt össze a városfalon kívüli Sírkert parkban is. Sokan ugyanis ezt a parkot tekintik Jézus valódi temetési helyének az ott található koponya alakú hegy és a szomszédságában álló üres sírbarlang miatt.

Az Újtestamentum Jézus haláláról szóló részének ezt a lehetséges helyszínét csak a 19. században fedezték fel.

A jelenlegi óvárosban található, a katolikus és a keleti egyházak által majd két évezrede Golgotaként tisztelt régi emlékhelyen elsőként Hadrianus császár emelt pogány szentélyt. Később Nagy Konstantin bizánci császár édesanyja, a kereszténnyé lett Szent Ilona anyacsászárnő a negyedik század első felében öthajós keresztény templomot készíttetett fölé. Ezt az építményt a keresztes korban hatalmasra bővítették, és napjainkra a megfeszíttetés és a feltámadás helyszíneként Jeruzsálem legfontosabb, „hivatalos" zarándokhelye lett.

A 19. században elsősorban azért kételkedtek eredetiségében, mert a zsidó hagyomány szerint a városfalakon belül nem szabad temetkezni, de amikor az 1967-es hatnapos háború után az izraeli régészek feltárták az óváros múltját, akkor a felszínre került leletek bebizonyították, hogy az ókori várfalak máshol húzódtak, a Szent Sír bazilika kívül esik azokon, és ezért valóban a kereszthalál helyszíne lehetett.