Ez az üzenet tiltott kifejezést tartalmaz
Globális hálózati kezdeményezés (Global Network Initiative) a neve annak a jogvédő vállalkozásnak, amelyhez a Yahoo!, a Google és a Microsoft, azaz a legnagyobb intrnetes cégek is csatlakoztak. Sajátos szivárványkoalíció jött létre, ugyanis jogvédők, befektetők, oktatási intézmények is csatlakoztak, hogy „ellenálljanak azon kormányok erőfeszítéseinek, amelyek a nemzetközi normákat megsértő cenzúrába és megfigyelésbe akarnak bevonni internetes cégeket”.
Az aláírók vállalják, hogy biztosítják a felhasználóknak a szólásszabadsághoz és a magánélethez való jogát; nagyobb átláthatóságot, számonkérhetőséget ígérnek és azt is megfogadják, hogy világszerte korlátozzák a hatóságokkal megosztott felhasználói adatokat.
„Értékes iránymutatásnak” nevezi az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 60. évfordulóján meghirdetetett etikai kódexet az AFP által idézett Jerry Yang, a Yahoo! vezérigazgatója az olyan cégek számára, mint például a sajátja is, amelyek a szólásszabadságot és a magánélethez való jogot igazságtalanul korlátozó országokban is működnek.
A multicégek piacszerzési módszereit elnézve azonban kérdéses, hogy a jövőben várhatunk-e tőlük érdemi önkorlátozást, netán azt, hogy megszakítsák kapcsolataikat a diktatórikus berendezkedésű államokkal. Amikor ugyanis az IT-cégeknek a nemzetközi jogi normák és az ezzel adott esetben szöges ellentétben álló nemzeti szabályozás (azaz a jogok tiszteletben tartása, vagy lábbal tiprása) közül kell választaniuk, hajlamosak félre tenni erkölcsi megfontolásaikat, kiváltképp, ha akkora piac megszerzése a tét, mint Kína.
A piacszerzés ára
A vezető netvállalkozások néhány évvel ezelőtt jelentek meg az ázsiai kommunista ország milliárdos piacán. Ennek azonban magas ára volt, mivel vállalniuk kellett a helyi szabályokhoz való alkalmazkodást. Ez azt jelentette-jelenti, hogy egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben tehetnek elérhetővé a diktatúrát megkérdőjelező, illetve a szabadságjogokat éltető internetes tartalmakat. Az érintett cégek vezetői széttárták karjaikat: nincs választásuk, Kína az Kína….
A szabadság pedig szabadság – hangzik a jogvédők riposztja; aligha meglepő tehát, hogy az elmúlt években a kínai piacra lépő mamutcégeknek, javarészt a jogvédők jóvoltából, nemzetközi botrányok sorozatával „kellett” szembesülniük – alighanem ezek is hozzájárultak az etikai kódex megszületéséhez.
A Yahoo! megkeres
A Yahoo!-t legkevesebb három kínai „cyber-disszidens” bebörtönzéséért teszi felelőssé a párizsi Riporterek Határok Nélkül (RSF) jogvédő szervezet mondván, a kaliforniai cég kiadta a kínai hatóságoknak rendszerellenes tevékenységgel vádolt kínai újságírók adatait. (Egyiküket, a 37 éves Shi Tao-t tíz évre csukták le, amiért külföldre továbbított egy „államtitkot tartalmazó” emailt, amelyben a hatóságok figyelmeztették a helyi újságírókat a társadalmi destabilizáció veszélyére a Tienanmen téri mészárlás 15. évfordulóján). Kínában az RSF adatai szerint legkevesebb 30 újságírót és 50 „cyber-disszidenst” tartanak fogva munkatáborokban.
A Microsoft (MS) tagadja, hogy segédkezett volna egy kínai újságíró lebuktatásában, aki az MSN Hotmail levelezőrendszeren keresztül küldözgetett „felforgató tartalmú” emaileket. Azt azonban az MS kénytelen volt elismerni, hogy az MSN Spaces kínai változata automatikusan visszadobta a „demokrácia”, „Dalai Láma”, „Kína+korrupció”, „emberi jogok” kifejezéseket tartalmazó bejegyzéseket, mondván: „Ez az üzenet tiltott kifejezést tartalmaz, kérjük, törölje ezt a kifejezést”, sőt: több bloggert le is tiltott a felhasználóik közül, bár a botrány hatására visszaengedte őket.
Erre is az RSF hívta fel a figyelmet, amikor tesztelték a Yahoo!, a Google és a Microsoft MSN Spaces szolgáltatásának kínai változatát. Arra a meghökkentő következtetésre jutottak, hogy a Yahoo! nem csak riválisainál, de még a tartalomszűrésben a világhálós tartalmak felett kontrollt gyakorló helyi kormányzatnál is szigorúbban szűri keresőjét.
Így a kínai Yahoo! alig dob ki találatokat a „demokrácia”, vagy „Dalai Láma” kifejezésekre – hasonlóan a Google kínai verziójához (a Google tulajdonában álló népszerű videomegosztó: a YouTube, illetve blogkeresője és Gmail levelező szolgáltatása hosszú ideig egyszerűen elérhetetlen volt Kínában és Tajvanon).
Szép, de gyenge
Ilyen előzmények után kérdés, van-e értelme az etikai kódexnek. Annál is inkább, mert éppen a jogvédő szervezet, az RSF vonult ki (ha nem is teljesen) a globális hálózati kezdeményezésből, mondván: mindez szép és előre mutató, de kevés, és gyenge. „Ezen alapelvek alapján továbbra is megtörténhetnek a Shi Tao-éhoz hasonló esetek” – olvasható a RSF honlapján.
A jogvédő szervezet hiányolja a jogi hátteret, amelyre hivatkozva az arra hajlandó IT vállalatok ténylegesen is ellenszegülhetnének a szólásszabadságot sértő hatósági megkereséseknek. Ennek hiányában a vállalatok továbbra is a helyi jogszabályokat tekintenék mérvadónak, még akkor is, ha azok sértik az emberi jogi normákat. Emellett a kódexet is megkerülhetnék az aláírók, például helyi cégekkel kötött megállapodások révén, így a helyi partnereket hibáztathatnák a jogsértések miatt (ez a jelenlegi gyakorlat például a Kínában működő világcégeknél is, a Yahoo! például bevásárolta magát az Alibaba kínai webcégbe, amely azóta a kínai keresőjét üzemelteti )
Az MTE szerint már a kezdeményezés is jelentős lépés
A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) kevésbé pesszimista: ők üdvözlik a kódexet, „amely a szólásszabadsághoz és a magánszférához való jog védelme érdekében kísérletet tesz a nemzetközi önszabályozásra”. A normatív szabályozás rugalmatlanságával szemben az internet struktúráját alkalmasabbnak tartják a résztvevők közös megállapodásán alapuló szabályok elfogadására és végrehajtására.
– A kezdeményezésben a piacvezető informatikai cégek mellett az akadémiai szféra ismert, internettel foglalkozó intézményei és a szabadságjogoknak a világhálón való érvényesülését támogató civil szervezetek is részt vesznek, ami arra enged következtetni, hogy a szándék komoly – mondta lapunk kérdésére válaszolva Halász Mónika, az MTE jogásza. Arra viszont ő is felhívta a figyelmet, hogy a különböző rezsimekkel való együttműködés kérdésében a kezdeményezés igen finoman fogalmaz, vagyis a résztvevők csak azt vállalják, hogy megtesznek mindent annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az esetleges megszorításoknak (a kommunikáció korlátozásának, illetve a tartalom eltávolításának) a védett jogokra gyakorolt hatását.
Önmagában a kezdeményezés is jelentős lépés, hangsúlyozta a jogász, reményeik szerint ez kihat majd a nagy cégek emberi jogokkal kapcsolatos attitűdjére is. Kérdésünkre válaszolva Halász Mónika elmondta, a résztvevők nem azt vállalták, hogy minden esetben megtagadják az elnyomó rezsimekkel való együttműködést, hanem azt, hogy mindent megtesznek a szabadságjogok korlátozása hátrányos következményeinek minimalizálásáért.
Ez azt jelenti, hogy a szabadságjogok korlátozására vonatkozó megkereséseket szűk körűen kell értelmezni és végrehajtani, vagyis az illetékes hatóságtól pontos, írásbeli megkeresést kell kérni, amely megjelöli a korlátozás jogalapját, az elrendelésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerveket, kirívó jogsértés esetén pedig lehetőség szerint próbaperekkel kell megtámadni a korlátozásra vonatkozó megkeresést.
Homályos üze(l)mek
Az internetes keresőóriások nem csak totalitárius rezsimek kérésére távolítanak el tartalmakat, illetve keresőtalálatokat, hanem sokszor önkéntesen is, mivel saját szabályzataik is tiltják a törvénytelen tartalmak hozzáférhetővé tételét.
A Windows Live Spaces (MSN) viselkedési szabályzata például tiltja többek között a pornográfiát, szeméremsértést, trágárságot, gyűlöletet, vallási fanatizmust, rasszizmust vagy erőszakot hirdető, kifejező, vagy erre ösztönző tartalmakat, a személyes adatok megsértését, a kiskorúak kihasználását, a kéretlen üzeneteket, sőt, még „az Ön által közzétett egyéb tartalommal megegyező vagy ahhoz hasonló tartalmú” (sic!) üzeneteket is”.
Az internetes tartalmakat demokratikus országok hatóságai is leszedethetik. A Google például náci, holokauszt-tagadó, antiszemita, radikális iszlám, szcientológus, pedofil, vagy szextartalmak százait tette elérhetetlenné (mármint saját keresőjében), de a YouTube videomegosztóról is folyamatosan távolítanak el nem odaillő – például szerzői jogokat sértő – felvételeket. (Emlékezetes, hogy egy időre rejtélyes módon eltűntek, majd megint felbukkantak a YouTube-on az MDF-es megfigyelési ügy hangfelvételei.)
A Google térképszolgáltatásán a Pentagon kérésére távolították el például az amerikai katonai támaszpontok térképeit, de kitakarták, vagy homályossá tették számos európai ország vegyi üzemeinek, vagy királyi családok rezidenciáinak felvételeit is.
A Google-cenzúra történetének alighanem legmeglepőbb epizódja 2005-ben történt, amikor Elinor Mills, a Cnet újságírójója azzal szemléltette a Google veszélyességét a magánszféránkra, hogy rákeresett Eric Schmidt Google-vezér nevére a Google keresőjében, és megírta, amit talált: hogy mennyit keres, mi a hobbija, milyen környéken lakik, és milyen pártokat támogat a vezérigazgató. A Google válaszul eltávolította a „kínos” találatokat, és egy évre feketelistára tette a Cnet riportereit.
