Ez volt a könnygáz éve
Hamarosan pedig akár a kormánypárt is tiltakozásba kezdhet. Hashim Thaci miniszterelnök-helyettes ugyanis békés tiltakozásra szólította fel a koszovóiakat, mert az Európai Unió még mindig nem szüntette meg a vízumkényszert Pristinával szemben. Szerinte Koszovó minden feltételt teljesített ahhoz, hogy eltöröljék a vízumkényszert, és a korábbi brüsszeli üzenetek is reményre adtak okot, a lépés elmaradása viszont veszélyeztetheti a térség stabilitását.
A koszovói kormányt nemcsak ez a diplomáciai kudarc keserítheti el: a várakozásokkal ellentétben az országot nem vették fel az UNESCO-ba. A felvételi folyamat újabb súrlódást okozott Szerbiával, hiszen Belgrád még mindig nem ismeri el korábbi, déli tartománya függetlenségét. Az ország nemzetközi státusa ebben az évben sem rendeződött, és idén csak kettővel nőtt azoknak az országoknak a száma, amelyek független államként tekintenek rá, de öt uniós tagállam - Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus - továbbra sem tartja független országnak Koszovót.
Az év elején több kormányellenes tüntetést is tartottak Pristinában, amelynek oka egyebek mellett egy szerb kisebbségi miniszter albánokra vonatkozó kijelentése volt. A többezres tömeget a rendőrség könnygázzal és vízágyúval oszlatta fel, több mint százan megsérültek, a pristinai lapok pedig úgy fogalmaztak: 2008 óta nem voltak ehhez hasonló mértékű utcai zavargások Koszovóban. A belpolitikai folyamatok következményének tekinthető az is, hogy a tavalyi év végén óriási mértékű elvándorlás indult meg Koszovóból, amely januárban és februárban tetőzött, majd tavaszra szinte teljesen leállt.
Az elvándorlás oka elsősorban a munkanélküliség magas aránya, a szegénység és a kilátástalanság volt, valamint Koszovó nemzetközi státusának rendezetlenség, ami miatt a nemzetközi szervezetek többségében Pristina nincs jelen. Emellett felröppentek olyan hírek is, hogy Németországban több tízezer munkahely vár betöltésre. Az egyik legszegényebb európai államban pedig a fiatalok 65 százaléka munkanélküli, így nem volt meglepő, hogy aki tehette, útra kelt. A statisztikai adatok szerint emellett mintegy félmillióan tengődnek a szegénységi küszöb alatt, vagyis legfeljebb napi 1,72 euróból (552 forint) próbálnak megélni.
Helyi szakértők szerint egyébként a fiatalok előtt két út áll, ha változtatni akarnak sorsukon: vagy Nyugat felé próbálnak meg elindulni, vagy a szélsőségekhez csatlakoznak. Az 1,8 milliós Koszovó lakosságának túlnyomó többsége albán nemzetiségű és muszlim vallású, a szélsőségek azonban csak kis mértékben vannak jelen. A koszovói belügyminisztérium adatai szerint viszont több százan csatlakoztak különböző félkatonai szervezetekhez Szíriában és Irakban. A koszovói parlament márciusban fogadta el a külföldi fegyveres konfliktusokban való részvételt tiltó törvényt, amely büntethetővé teszi a Szíriában és Irakban harcolókat. A törvény 15 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik külföldi katonai, félkatonai vagy rendőri egységekhez csatlakozva zsoldosként vesznek részt bármilyen összetűzésben Koszovó területén kívül. Emellett bünteti azokat is, akik a harcokban való részvételre buzdítanak vagy toboroznak másokat. Azóta több tucat ember ellen indult eljárás azzal a gyanúval, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet soraiban harcoltak.
Sikernek indult, de egyelőre kudarcnak tűnik annak a háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróságnak a felállítása is, amely az 1998-99-es koszovói háború idején a szerb karhatalom ellen harcoló Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjainak bűncselekményeket vizsgálná. A parlament ugyan megszavazta az erről szóló törvényt, a testület azonban még mindig nem állt fel.
Az egyetlen sikeresnek mondható momentum az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírása volt. Ezzel Koszovó megtette az első lépést az európai uniós tagság felé, ugyanakkor a kis balkáni államnak még számos feladatot kell teljesítenie a teljes jogú tagságig, 2016 legfontosabb feladata például a belpolitikai helyzet rendezése lesz.