Érzékeny kérdésekre várt választ Tabajdi Csaba, illetve a kérdést benyújtó többi európai szocialista képviselő, Hannes Swoboda (osztrák), Jan Marinus Wiersma (holland), Véronique De Keyser (belga), Katrin Saks (észt) és Claude Moraes (brit). Mikor számítanak a kisebbségi jogsértések belügynek és mikor nem; a koppenhágai kisebbségvédelmi kritériumok csak a tagjelölt országokra vonatkoznak, vagy a tagállamokra is; szükség van-e egy átfogó, kötelező érvényű európai uniós kisebbségvédelmi szabályozásra; a szubszidiaritás alapján az autonómia, illetve önkormányzatiság segítheti-e a többség és kisebbségek közötti feszültségek oldását?

A vita kezdeményezésének felkarolásában a pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EP-képviselők között. Gál Kinga, Szent-Iványi István, Schöpflin György, Bauer Edit, Sógor Csaba, Tőkés László szorosan együttműködtek a Nemzeti Kisebbségügyi Csoport keretében, és együtt támogatták a kérdés napirendre vételét.

A keddi éjszakába nyúló vitában az Európai Bizottságot képviselő Jacques Barrot ugyanakkor azt mondta: az Uniónak nincs kompetenciája a kisebbségvédelem területén, nem fogadhat el általános jogszabályt, mert ez -ideértve az autonómiát- az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. De leszögezte: a kisebbségek tisztelete, a diszkrimináció tilalma az unió alapvető elve, egyben az EU-hoz való csatlakozás feltétele is. Barrot azonban hangsúlyozta, hogy az unió a hatáskörébe tartozó bizonyos kérdésekben elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a kisebbségekhez tartozó személyekre, s példaként említette a faj, az etnikai származás és a vallás alapján történő diszkrimináció elleni uniós irányelvet.

Az előterjesztők nevében Tabajdi Csaba azt fejtegette, hogy Európában több mint 300 különböző nemzeti és etnikai kisebbség, nyelvi közösség él, az EU polgárainak pedig mintegy 15 százaléka valamely történelmi nemzeti kisebbség vagy bevándorló közösség tagja. - Miközben az Európai Unió célja a kulturális sokféleség megőrzése, a kisebbségi nyelveket és népcsoportokat a kihalás, az asszimiláció veszélye fenyegeti – mondta.

Tabajdi hozzáfűzte, hogy az Európai Uniónak szavatolnia kell a helyi, regionális, nemzeti, uniós szinteken az őshonos, a történelmi kisebbségek, a romák, a több millió kisebbségi státuszban élő, önálló államisággal nem rendelkező népek, nemzetek, mint katalánok, a baszkok, a skótok, a bretonok, az elzásziak, a korzikaiak, a walesiek, a romániai, szlovákiai és szerbiai magyar nemzeti közösségek és más társnemzetek jogait. Mint megjegyezte, nagyon fontos az, hogy a többség és a kisebbség közötti megegyezésen alapulva a tagállamok szuverenitását és területi integritását teljes mértékben tiszteletben tartva, együttdöntési, önkormányzati, autonómiaformák jöjjenek létre.

A szintén szocialista Lévai Katalin arról beszélt, hogy ma, amikor a rasszizmus kísértete járja be Európát, amikor a nemzetállami többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése tapasztalható Kelet-Európa szerte és Közép-Európában, a kisebbségi politikát nem söpörhetjük többé a szőnyeg alá.

A néppárti Gál Kinga azt hangoztatta, hogy míg bármilyen más, a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők esetében erőteljes az érdekérvényesítés, a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem és még szégyenlősebb a politikai akarat. A képviselőnő szerint ki kell mondani végre, hogy e közösségek problémái nem rendezhetők csupán általános emberjogi vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel, szükséges uniós szabályozás, ehhez meg szükséges az uniós segítség.- Emberjogi téren az unió legnagyobb adóssága a kisebbségvédelemmel kapcsolatos. Bár a hatékony kisebbségvédelemnek a jogi alapjai léteznek, a politikai szándék ezek érvényesítésére gyakran elégtelen - vélte Szent-Iványi István (liberális). A lisszaboni szerződés elfogadása javíthat a helyzeten, de önmagában nem csodaszer - tette hozzá.

Tőkés László (Zöldek - Európai Szabad Szövetség, Románia) egyrészt üdvözölte, hogy az EP napirendjére tűzte a kisebbségek ügyét, másrészt viszont fájdalmasnak tartotta, hogy a parlament - kellő frakciótámogatás hiányában - a vitát követően nem fogad el határozatot, és továbbra sem nyílik lehetőség az EU kisebbségvédelmi keretegyezményének elfogadására.

Bauer Edit (néppárti, Szlovákia) azt mondta: az unióban kettős mérce érvényesül, ugyanis a csatlakozó országokra kisebbségi jogok tekintetében vonatkoznak a koppenhágai kritériumok, ilyenek viszont a közösségi jogban nem léteznek.- Elkerülhetetlen, hogy belső jogi normák szülessenek a kisebbségek jogállásának biztosítására, követve a legjobb európai gyakorlatot, az önigazgatást biztosító különböző formákra építve, hogy a kisebbségek a saját dolgaikban saját maguk dönthessenek. Amíg nem létezik jogalap, addig Bauer szerint a „nyitott koordináció módszeréhez” lehet folyamodni.

Sógor Csaba (néppárti, Románia) szerint az unióban használatos önrendelkezések különböző formái - a területi vagy kulturális autonómia - nem gyengítették az országok gazdasági, politikai, társadalmi erejét, de még az Európai Unióét sem. A politikus hozzátette: Románia 1920 óta létezik a mai formájában. Ezen a területen 28 százaléknyi nem román lakosság élt 1930-ban, ma ez a szám 10 százalékra csökkent.Fontos, hogy a már működő, jól bevált uniós példákból egy mindenki számára elfogadható, az országok területi integritását nem sértő, iránymutató tervezet szülessen - vélte Sógor Csaba.

Előterjesztőként a vita végén is szót kapott Tabajdi Csaba, aki azt mondta, tisztázni kell, hogy a nemzeti kisebbségek ügye kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik-e. Mint rámutatott, Finnországot és Olaszországot a területi autonómiák stabilizálták, és az elítélendő, kisszámú baszk szélsőséges ellenére a spanyolországi autonómiák rendszere is nagyon jó példa. Tabajdi úgy vélte, a diszkrimináció-mentesség nem elegendő a kisebbségi léttel járó hátrányok kompenzálására.

Jacques Barrot a vita végén újra szólt arról, hogy a nemzeti kisebbségi csoportok védelme nem képezi részét az unió hatásköreinek, ahogy az alapjogi ügynökségéinek sem. - Az Európai Unió jelenleg nemzetállamok föderációja, ez azonban nem tiltja, a legjobb gyakorlatok - informális alapon történő – megosztását. A biztos végül sajnálta, hogy „nem adhatott jobb választ”. De kötelességének érezte, hogy az Unió jelenlegi jogi helyzetét tükrözze.