Európa nem Romney-t akarja
Bár Guantánamót még mindig nem zárták be, Afganisztánban pedig nem ért véget a háború, Európa a változást ígérő 2008-as berlini beszéd óta is töretlenül hisz Barack Obamában. Erről tanúskodik legalábbis az a felmérés, amely szerint a britek, a franciák és a németek mindössze öt százaléka, húszból mindössze egy ember látna szívesen változást – Mitt Romney-t – a Fehér Házban a november 6-án tartandó amerikai elnökválasztás után. A republikánus jelöltről a németek 48, a britek 47 és a franciák 38 százaléka mondja, hogy ha őt választják meg, az kedvezőtlenül fog hatni az Egyesült Államok megítélésére.
Az ötszázalékos európai népszerűségért Romney a Közel-Keleten és Pakisztánban vigasztalódhat: itt a felmérésben részt vevők mindössze nyolc, illetve 13 százaléka mondta azt, hogy Romney megválasztása kedvezőtlenül befolyásolná a képet, amelyet az Egyesült Államok sugall magáról. A Romney iránti relatív szimpátia itt nem maga a republikánus elnökjelölt érdeme, hanem inkább az Obama-adminisztráció kudarca – jegyzi meg kommentárjában a Guardian. Ahogy a brit lap írja, a Közel-Kelet az izraeli–palesztin konfliktus ügyében mutatott tehetetlenség, Pakisztán pedig a terroristák mellett civil áldozatokat is szedő amerikai dróntámadások miatt nem rajong túlságosan Obamáért.
Romney egyébként valószínűleg a bakiparádéba torkolló júliusi körúton vágta el magát az európai közvélemény előtt: a Nagy-Britanniába, Izraelbe és Lengyelországba átugró republikánus elnökjelöltnek gyakorlatilag nem volt olyan napja, amikor a sajtó nem állíthatta pellengérre egy-egy kínosra sikerült kiszólás miatt. Londonban David Cameron brit kormányfő előtt sikerült elejtenie egy félresikerült megjegyzést az olimpiáról, egy jeruzsálemi díszvacsorán kulturális különbségekkel magyarázta a palesztin területek elmaradottságát Izraellel szemben, Varsóban pedig a szóvivője utasította helyre minősíthetetlen hangon a munkájukat végző újságírókat.
Külpolitikája nem világos
Persze az, hogy Európában mit gondolnak, a republikánusoknak valószínűleg nem sokat számít. Sőt. Az ellenszenvből Romney még fegyvert is kovácsolhat magának, Amerikában ugyanis a szólamok szintjén sokan szeretik lenézni Európát – 2004-ben ifjabb George Bush elnök kampányának egyik nagy sikerrel járó húzása volt „túlságosan francia” világnézete miatt bírálni John Kerryt, az akkori demokrata vetélytársat – és amúgy is, az elnökválasztási kampány sokkal inkább a gazdaság fellendítése, semmint a külpolitika körül forog. Romney külpolitikai elképzeléseiről ennek megfelelően eddig nem sok minden derült ki, legalábbis azon kívül, hogy egy Irán elleni esetleges háborúban Izraelt támogatná, hogy kész a harcra, ha a jüan árfolyamának manipulálásával Kína kereskedelmi háborút indítana, és hogy Oroszországot tartja az Egyesült Államokra leselkedő legnagyobb fenyegetésnek. (Jellemző – emlékeztetnek a szakértők –, hogy a Tampában két héttel ezelőtt tartott republikánus konvención Romney egy szóval sem emlékezett meg Afganisztánról.) Hogy ez Obamával szemben elég lesz-e a három októberi elnökjelölti vitában, azt még nem tudni, de az biztos, hogy Romney harmincfős tanácsadói stábjában a Bush-korszak több neokonzervatív héjája is helyett kapott. Egyikük az a John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövet, akinél hangosabban pillanatnyilag talán senki nem követel katonai fellépést Irán ellen a vitatott célú atomprogram miatt.
