Európa most már a csehekre figyel
Jó napja van Európának - mondta szombat délután Stockholmban Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő, az unió soros elnöke, aki emlékeztetett rá, hogy a tavalyi sikertelen első referendum után az EU igenis meghallgatta az írek véleményét, mert megadta azokat a garanciákat, amelyek tiszteletben tartják a szigetországiak által fontosnak tartott értékeket. Az ír ratifikáció most már nem kérdés, és Reinfeldt szerint az unió jobban fog működni, ha a lisszaboni szerződés érvénybe lép.
Ám értelemszerűen kitért rá, hogy a lengyel államfőnek is alá kell még írnia a dokumentumot, bár az ír népszavazáson győztes igen után ez sem lehet kérdés. Egy ország marad, amelynek államfője még nem bólintott rá a szövegre, és ez Csehország. Tizenhét szenátor beadványt terjesztett az alkotmánybíróság elé a szerződés cseh alkotmányos értelmezését illetően. Reinfeldt azt mondta, az alkotmánybíróság a következő két-három hétben dönti el, befogadja-e az indítványt. Ennek következtében persze az október végi uniós csúcsig elképzelhetően nem tisztázódik teljesen a helyzet.
Ezért aztán a következő napokban élénk diplomáciai tevékenység kezdődik. A svéd elnökség nevében Reinfeldt szerdán Brüsszelben találkozik az Európai Bizottság újjáválasztott elnökével, José Manuel Barrosóval és Ján Fischer cseh kormányfővel. Svéd delegáció utazik Prágába. Oda készül egyébként az ír döntést szombaton szintén lelkesen üdvözlő Jerzy Buzek európai parlamenti elnök is. Az európai döntéshozóknak most világosan látniuk kell, meddig húzódhat a cseh ratifikációs eljárás.
Ezt érzékeltette szombat délután maga Barroso is, aki Brüsszelben rögtönzött sajtóértekezletet, s ugyancsak Európa „jó napjáról" elmélkedett. Azzal érvelt, hogy az elnökségnek, illetve a Tanácsnak kellene egyértelmű helyzetet teremtenie. A jelenlegi jogi helyzet ugyanis nagyon bonyolult. Most a Nizzai Szerződés van érvényben, s ez mást ír elő az október végén mandátumát vesztő Bizottság újjáalakításának folyamatára, mint a lisszaboni. Ám utóbbiról most már azért feltételezhető, hogy érvénybe lép, de nem tudni, mikor. Az egyik akadály például az, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint a Tanácsnak uniós elnököt és külügyminisztert kell találnia, de a fődiplomata - s ez is lisszaboni változás - a Bizottság alelnöke is lesz. Amíg nem ismert, ki lesz, s melyik országból jön, addig egyáltalán nem lehet megkezdeni a Bizottság összeállítását, ami október elején már sürgető feladat lenne.
Tiszteletben tartván minden ország alkotmányos rendjét, Barroso leszögezte, reméli, a cseh ratifikációs folyamat mihamarabb lezárul. S jelezte, feltételezi a huszonhetek közösségén belül az egymás iránti jóhiszeműség megnyilvánulását. Hozzátette: még a cseh elnökség idején, vagyis az első félévben kétszer is beszélt Klaus-szal erről, aki megnyugtatta, nem áll a szerződés útjába, de az ír referendum eredményét megvárja.
Most itt tartunk. A következő hetekben bizonyosan nagy nyomás nehezedik a cseh elnökre, és nemcsak kívülről. A volt külügyminiszter, Karel Schwarzenberg nemrégiben azt mondta, megint nevetségessé tesszük magunkat Európa előtt. Ekként utalván a cseh elnökség néhány nagy melléfogására. A szerződést ellenző Klaus magatartása azért okoz bizonytalanságot, mert sokan azt feltételezik, hogy a brit választásra vár, mert ha a toryk győznek a május-júniusban esedékes erőpróbán, akkor ők is referendumot ígérnek az egyébként a szigetországban márt ratifikált szerződésről. Persze a brit konzervatívok mindig hangsúlyozzák: csak akkor viszik a kérdést a nép elé, ha addig a Lisszaboni Szerződés nem lép érvénybe.
