„Nem vagyok a harcias akciók híve, de a figyelmeztető lövéseket alkalomadtán szükségesnek tartom. Magyarország miniszterelnöke keddig nyilván azt hitte, hogy egy Brüsszelből leadott figyelmeztető lövés a budapesti célpontig felemészti saját energiáját. És biztos lehet benne, hogy Brüsszelben vannak elegen, akiknek érdeke fűződik ahhoz, hogy ne legyen száraz a lőpor, hogy ne durranjon túl nagyot, ha mégiscsak lőni kell valamikor” – kezdi véleménycikkét a Berliner Zeitung szemleírója, Klaus Staeck, aki szerint egyes Európa-politikusok számára a jobboldali konzervatív „Orbán-Magyarországon” változatlanul minden szabályozott mederben folyik, és jelenleg nagy érdeklődés mellett figyelhető meg egy laboratóriumi kísérlet. Milyen messzire merészkedhet egy európai állam, amely éppen kihúzta a nevéből a köztársaságot, amely az új alkotmányát nacionalista csinnadrattával kezdi, egy letűnt Nagy-Magyarországot idéz fel, és semmit sem tesz a határrevízió gyanúja ellen?

Az „élő európaiakon végzett kísérlet” – írja Staeck – megmutatja, milyen messzire mehet el egy EU-tagállam abban, hogy polgárait korengedményes nyugdíjasokból szociális segélyen élőkké degradálja, hogy zsebre vágja a magánnyugdíjpénztárak pénzét, hogy megszünteti a bírák függetlenségét, hogy a vezető beosztásokat gyanús módon, hosszú időre udvaroncokkal tölti be, és hogy a polgári alapjogokat apránként felszámolja.

„Múlt vasárnap emberek százai jöttek el, sokkal többen, mint ahányan beférnek a berlini Schaubühne nézőterére, hogy rokonszenvükről biztosítsák a magyar ellenzéket” – hangzik a Berliner Zeitung cikke. A tulajdonképpeni témából, amely „Antiszemitizmus Magyarországon” lett volna, az antidemokratikus Fidesz-politikával, továbbá azokkal a meglehetősen fogatlan reagálásokkal való általános leszámolás lett, amelyeket az Európai Bizottság és az Európai Parlament a „nemzeti forradalom” képét öltő magyar rendszerváltásra adott.

„Heller Ágnes filozófus arra szólította fel honfitársait, hogy Orbán antidemokratikus bonapartizmusa ellen egységes ellenzékként lépjenek fel, ahol nem folyton mindenki azt hozza elő, hogy ki kicsodát mikor sértett meg az elmúlt években. Egy ilyen gyorsan növekvő ellenzéki mozgalomnak talán sikerül még egy pénzügyi összeomlás előtt újra demokratikusan stabilizálni Magyarországot. Halván remény, de még mindig jobb, mint a borús kilátás, hogy lehet még minden rosszabb is” – ér véget a berlini napilap cikke.

Ezzel párhuzanmosan a Der Standard arról ír, hogy az Európai Unió eljárása iskolapélda a demokrácia ügyében. „Nem minden, ami legális, legitim is egyben, illetve felel meg az uniós szerződések szellemének. És nem minden, ami egy nemzeti parlamentben törvényesen és alkotmányosan rendben lévő módon jött létre, állja ki automatikusan a közösség szerződésben rögzített, az uniós országok törvényei fölé rendelt szabályainak próbáját” – a Der Standard szerint ebben az üzenetben foglalható össze a Strasbourgban, az Európai Parlamentben az a vita, amelyet a magyar kormány az Európai Bizottság által megállapított szabálysértéseiről folytattak le.

„Az ember azt gondolná, hogy ez tulajdonképpen világos. Végtére is ezeket az értékeket már a minden csatlakozó állam által aláírt uniós szerződések első soraiban viszonylag világosan megfogalmazzák. Ezek közé tartozik például, hogy a szabad választás és hatalomváltás alkotja a demokrácia lényegét. Ebből következik, hogy a partvonalra tartanak a hatalom azon birtokosai, akik az ilyen elveket tudatosan kijátsszák, például azzal, hogy nekik megfelelő választójogi törvényeket barkácsolnak. Orbán Viktor esetében ez a helyzet. Az egykori antikommunista a demokrácia határsértőjévé lett. Esete megmutatja, hogy Magyarországot azért is kormányozzák olyan „hibásan” – ahogyan a kormányfő szépítve megfogalmazta –, mert a választók a parlamenti képviselők több mint kétharmadával, azaz eddig ismeretlen hatalombőséggel látták el. Ez nem tesz jót. A vélt mindenhatóság hajlamossá tesz a demokratikus visszaélésre. Belülről, Magyarországról az ilyen kisiklott alkotmányokat nehezen lehet megváltoztatni” – véli az osztrák napilap, amely szerint „az európai kereszténydemokraták a botránnyal határos módon” szépítik az orbáni atrocitásokat.

A Der Standard publicistája, Thomas Mayer szerint ugyan „dicséretes, hogy az Európai Bizottság egy év után végre kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen, de ez már így is túl későn történt. A problémás jogi helyzet már jó egy éve ismert volt. „A kormányoktól, az állam- és kormányfőktől meg a polgárok hiába várnak nyílt kritikát Európában. Az Európa Tanács hatalmasai is irtóznak a nyílt, világos szavaktól, és inkább párnázott ajtók mögött suttognak” – állítja Mayer, aki szerint tőlük Orbánnak nem kellett tartani, és csak a bizottsági fenyegetés hozta elő belőle azt a demokratát, aki az Európai Parlamentbe ment magyarázkodni. „És ez reménykeltő” – zárul a Der Standard kommentárja.

A Der Spiegel viszont úgy véli, hogy Orbán „hamar nacionalista tirádákra kapcsolt” az Európai Parlament előtti fellépése során. A magyar kormányfő beszéde a hazai közönséget célozta meg, és nem az első ilyen volt Strasbourgban.

[Orbán] „szerdán tulajdonképpen komoly és őszinte vitában ki akart állni az Európai Bizottság és az Európai Parlament kritikája elé. Legalábbis így hangzott saját bejelentése. A tervek szerint a demokratikus szabadságjogok magyarországi leépítéséről, a jogállam kiüresítéséről lett volna szó. Ám a magyar kormányfő, aki beszéde elején még kompromisszumkészséget jelzett, a végén már harciasnak, mindent jobban tudónak és megbékíthetetlennek mutatkozott. Bírálóinak abszurd dühöt vetett a szemére, s az ilyesmi „nem méltó Európához” – mondta. Védelmébe vette a kereszténység és a család szellemét az Európai Parlament többségével szemben. És végül odakiáltotta a képviselőknek Strasbourgban: Magyarország ezeréves történelme alatt mindig a szabadságharcosok országa volt, az is marad, és ezért tiszteletet követelünk” – emlékeztet a német hetilap, amely szerint ez az előadás pontosan egy évvel ezelőtt, 2011. január 19-én már lezajlott egyszer. Akkor az éppen elfogadott magyar médiatörvényről volt szó, amellyel főleg az ország közszolgálati médiájában korlátozták a sajtószabadságot. Orbán a vita elején akkor is kompromisszumkészséget mutatott, de aztán záporoztak a képviselőkre a szemrehányások. Azt a fellépést is a hazai nyilvánosságnak szánta, „Egy férfi kiáll az országáért” jelszóval. Most szerdán Orbán ezt így fejezte ki Strasbourgban: „Magamra veszem a kritika össztüzét”.

Orbánnak sürgősen szüksége lenne otthon nagyobb népszerűségre. A felmérések szerint kormánya, pártja népszerűsége gyors ütemben csökken, Magyarország gazdasági és szociális tekintetben rendkívül nehéz helyzetben van – az országot a fizetésképtelenség fenyegeti, ha nem kap jelentős hiteleket. Az Európai Bizottság egyből három eljárást indított Magyarország ellen az uniós jog megsértése miatt. A testület aggodalma szerint a központi bank, az adatvédelmi hatóság és az igazságszolgáltatás függetlensége nincs biztonságban az állami befolyástól. Ezért egy további figyelmeztető levelet is küldött Budapestre. „A problémákat könnyen és gyorsan meg lehet oldani” – mondta most Orbán a képviselőknek. Kész lépést tenni a bizottság felé, és tárgyalni a testület által követelt törvénymódosításokról – jelentette be.

„Kérdés, meddig elégszenek még meg ezzel a magyarok. Nem csupán a felmérések mutatják, hogy egyre több ember elégedetlen az ország helyzetével. Orbán olyan politikai útitársai is a magyar kormányfő bírálóivá váltak, mint Járai Zsigmond, a Nemzeti Bank volt elnöke. De ez nem minden: a magyar vállalkozók jelentős részét egyre jobban bosszantja az ország helyzetének alakulása” – írja a Der Spiegel.

Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke szerencsésnek tartana egyfajta irányváltást a magyar közéletben. Ezalatt nemzetközi és hazai szinten is intenzívebb egyeztetéseket, partnerségi kapcsolatok kialakítását és azok ápolását érti. „Helyre kell állítanunk a kiszámíthatóságot, mind a magyar vállalkozók, mind a külföldi partnereink számára.” A MGYOSZ már hétfőn közleményben is sürgette, hogy Magyarország gyorsan állapodjon meg az EU-val és az IMF-fel.

A jelek szerint azonban a mostani kurzus sokak számára túl messzire megy. „A legtöbb magyar vállalkozó elbizonytalanodott, mert nem tudja, hová fejlődik az ország pénzügyi helyzete. Korrekciókra van szükség a gazdaságpolitikában, és több bizalom kell” – mondja a német hetilapnak Dávid Ferenc, a Vállalkozók Országos Szövetségének titkára. Igaz, az országban sok megfigyelő kétli, hogy ilyen korrekciókra sor kerül. „Orbán nem fogja hagyni, hogy valaki kidöntse hatalmi konstrukciójának támpilléreit. Ez számára elfogadhatatlan” – mondja Debreczeni József publicista.

Ezt így látja Lengyel László gazdaságkutató is. Már két nappal Orbán strasbourgi fellépése előtt azt írta egy esszében: „Már egészen lent vagyunk? Van remény? Bár azt mondhatnám, hogy van. De nem jobb, hanem még rosszabb napok következnek. Orbán és rendje az utolsó lehelletéig csapdosni fog maga körül.”

Az összeállításért köszönet a Galamusnak.