A cikk szerzői - Matthias Matthijs és R. Daniel Kelemen - szerint bár úgy tűnik, hogy az Unió egyelőre sikeresen talpon maradt a gazdasági válság viharaiban, valójában továbbra is küzd a recesszióval, a deflációval és a magas munkanélküliséggel. Ha ez nem lenne elég, egyre kevesebb polgár társítja az Európai Unióhoz a szabadság és a lehetőségek fogalmát, ehelyett úgy gondolják, az EU több sebből vérzik, egyre csak gyengül. Európa számos külső és belső fenyegetésnek van kitéve, például az orosz agressziónak és Orbán Viktor politikájának.

„Számos tagállamban a demokrácia visszaesését tapasztalhattuk azt elmúlt években” - írja a cikk, majd kitér arra, hogy Magyarországon 2010-es kormányra kerülése óta Orbán Viktor kiiktatta a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerét, aláásta a bírói függetlenséget, megbéklyózta a független médiát, hozzá lojális embereknek osztogat kormányzati pozíciókat és a választási rendszert is a saját javára alakította át. Júliusban pedig a magyar miniszterelnök azt jelentette be nyilvánosan, hogy ezentúl gazdaságilag követendő példaként tekint Kínára, Oroszországra, Szingapúrra és Törökországra.

Mindezek ellenére Magyarország még mindig tagja az EU-nak. A cikk szerint az Uniónak sokkal keményebben kellene fellépnie Magyarországgal szemben: az Európai Bizottságnak kezdeményeznie kellene az úgynevezett 7. cikkely szerinti eljárást, amely lehetővé tenné az Európai Tanácsnak, hogy az EU alapvető értékeinek súlyos és tartós megszegése miatt felfüggessze Magyarország uniós szavazati jogát. Ami még ennél is fontosabb, az EU vezetőinek nem kellene közösséget vállalniuk ezentúl az orbáni lépésekkel.

Populista, Brüsszelt hibáztató retorikájának köszönhetően Orbán azonban ezidáig sikeresen elkerülte a felelősségre vonást azzal a szólammal, hogy az EU be akar avatkozni a magyar belügyekbe. Ha azonban az EU jobbközép vezetői, az Európai Néppárt tagjai - akik közös politikai családba tartoznak Orbánnal - kihátrálnának a magyar miniszterelnök mögül, Orbán nem folytathatná tovább az akcióit.