Akár európai uniós elfogatóparancsot is eredményezhet az egyelőre Baltasar Garzón, az Augusto Pinochet chilei exdiktátor 10 évvel ezelőtti kiadatási ügye nyomán világszerte ismertté vált spanyol biró asztalán fekvő beadvány. Ez a Bush-elnökség néhány meghatározó döntéshozójának felelősségre vonását célozza a guantánamói kinzások, jogsértések miatt.

Bár a Kuba csücskében lévő amerikai támaszpontra és börtöntelepre terroristának tartott spanyol állampolgárokat is elhurcoltak "ellenséges harcosként", az eljárással kapcsolatos érvek és ellenérvek az egyetemes joghatóság intézménye körül kristályosodnak ki. Az erre épülő eljárások akár fagypontra is vihetik a kétoldalú kapcsolatokat, mint Belgium és Izrael viszonyában is történt, amikor a brüsszeli igazságszolgáltatás Ariel Saron miniszterelnököt fenyegette meg még az 1982-es libanoni invázió idején, a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban történt keresztény falangista mészárlás miatt, amelyet az izraeli csapatok passzív jelenléte mellett hajtottak végre.

A spanyol ügyben érintett hat volt amerikai főtisztviselő között található Alberto Gonzales korábbi igazságügyiminiszter, illetve az iraki háború egyik értelmi szerzőjének tartott Douglas Feith, aki az első Bush-kormány idején Donald Rumsfeld egyik helyettese volt a Pentagon élén. Marjorie Cohn jogászprofesszor a San Francisco Chronicle hétfői számában megjelent írásában jogosnak és indokoltnak is tartja, hogy Madridban lépjenek az egyetemes joghatóságra hivatkozva. A "Cowboy köztársaság - hat módja annak, hogy a Bush-banda miképp hágta át a törvényt" c. könyv szerzője emlékeztet: ez a lehetőség világszerte számos bűnös bíróság elé állítását, és elítélését tette lehetővé. Izrael is felhasználta a náci Adolf Eichmann elleni jeruzsálemi eljárásban, noha bűnei nem kötődtek közvetlenül a zsidó államhoz, amely már a nácik bukása után jött létre.

Amerikai bíróságok előtt sem ismeretlen az érv: januárban libériai jogsértések miatt ítélték 97 év börtönre Miamiban Chuckie Taylort, az afrikai ország korábbi elnökének fiát. Az Egyesült Államok a kínzás elleni nemzetközi egyezmény ratifikációjával vállalta a kínzók kiadatását, illetve felelősségre vonását.

Az eljárás megalapozottságától függetlenül egyelőre bizonytalan, hogy az alapvádak alapján a megnevezettek felelősségre vonhatók-e. Egyikük, Douglas Feith a The Wall Street Journal hasábjain közölt cikkében ("Spanyolországnak nincs joga amerikai tisztviselők bíróság elé állítására") egyrészt érintettségét kifogásolja. Állítja: a vádakkal homlokegyenest ellenkezően ő nem ellenezte, hanem támogatta a Pentagonban, hogy a guantánamói foglyokat is megillesse a genfi konvenció által biztosított emberi bánásmód, és 2002 februárjában azt javasolta a nemzetbiztonsági tanácsnak: "Fontos, hogy az elnök elismerje a védelmi minisztérium érdekeltségét az egyezményben." Feith szerint egy vele is interjút készített brit jogász, Philippe Sands könyvének hamis és elfogult beállításai nyomán terjedt el mindennek az ellenkezője. Ám lényegesebb ennél általános érve: az egyetemes joghatóságot szerinte nem jogállamokkal, hanem diktatúrákkal szemben lehet felhasználni. Parttalanak is tartja az alkalmazási lehetőségeket: "Mi történik majd akkor, ha egy spanyol bírónak nem tetszenek a jogi elemzések, amelyeket amerikai tisztviselők más témákban készítenek, így az atomfegyverek, a halálbüntetés, az atmoszféraszennyezés vagy a mexikói határ biztonsága kapcsán?"

Az amerikai szenátus igazságügyi bizottsága egy hónapja tartott - igaz, nem különösebben eredményes - meghallgatást arról, hogy felállítsanak-e valamely testületet a Bush-kormány ember-, és polgárjogi visszaélésének vizsgálatára. A bizottság demokrata elnöke, Patrick Leahy elképzelése szerint ezt az "Igazságtétel Bizottságának" neveznék. Ám Barack Obama elnök utalt rá: ő inkább "előre akar tekinteni."

A közvélemény jelentős része viszont nem is capitoliumi bizottságosdit, hanem büntetőjogi felelősségre vonást sürget. A USA Today című lapban megjelent felmérés szerint ezt a válaszadók 34 százaléka támogatja, 24 százaléka "független" (azaz kétpárti politikai jóváhagyással működő) fórumra bízná a kérdést, míg további 34 százalék egyikre sem. Az igazságügyminisztérium állítólagos politikai felhasználása ügyében tíz amerikaiból négy büntetőjogi felelősségre vonást, további három más vizsgálatot sürget. A republikánusoknak ez eleve nem tetszik. - Ha minden adminisztráció elkezdi felülvizsgálni, amit az elődje tett, akkor soha nem lesz ennek vége. Nem Latin-Amerikában vagyunk - fogalmazott Arlen Specter szenátor.

Egy kétpárti szenátusi testület decemberi "kínzásjelentése" szerint gyakorlatilag vádat lehetne emelni Donald Rumsfeld, az előző védelmi miniszter ellen - noha ő eddig nem került a célkeresztbe Spanyolországban. Nemrég olajat öntött a tűzre, amikor kiderült: a CIA 92, a vallatásokkal kapcsolatos videófelvételt semmisített meg. A Fehér Ház egy, a Bush-kormánynak az igazságügyminisztériummal kapcsolatos visszaéléseit fedező hivatalnokát meghallgatásán úgy kellett kiigazítani - azt hitte, az (előző) elnökre, nem pedig az alkotmányra esküdött fel. A The New York Times által korábban megkérdezett jogászprofesszorok eltérően ítélték meg, hogy indokolt-e a felelősségrevonás. David Cole, a washingtoni Georgetown Egyetem tanára szerint szükség van a kétpárti vizsgálatra, sőt a kínzás elleni nemzetközi egyezmény kötelezi is erre az Egyesült Államokat. Michael Ratner, az Alkotmányjogi Központ elnöke úgy véli: ez kevés, mert mentességet adhat egyes kulcsszereplőknek. Álláspontja szerint Obam téved, amikor a jogi felelősségrevonást visszafelé tekintő lépésnek tartja; az éppenséggel a jövőbeli kínzást hivatott megelőzni. Kenneth Anderson, az American University tanára mindezt "szörnyű ötletnek", már az "igazságtételi bizottság" fogalmát is lázítónak tartja - ilyesmit ugyanis apartheidrendszer, polgárháború vagy népirtás után szoktak felállítani. Anderson úgy véli: egy ilyen lépés csak arra buzdítja a republikánusokat, hogy majd az Obama-kormányt vonják felelősségre, és felbiztatja Európát is az amerikaiakkal szembeni vádemelésekre. "Ha Afganisztánban kibővül az Egyesült Államok szerepe, az elkövetkező négy év döntései a kormányzat jelenlegi képviselőit tehetik ki külföldi bíróságok lépéseinek" - figyelmeztet.

"Megsértették az orvosi etikát azok az egészségügyi dolgozók, akik felügyelték a CIA általi vallatást a guantánamói fogolytáborban - állítja a vöröskereszt helyi idő szerint hétfőn Washingtonban nyilvánosságra hozott jelentésében. A 2007-es keltezésű 43 oldalas jelentést 14 "kiemelt" fogoly megkérdezése alapján állította össze a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC). A szóban forgó foglyok 2006-ben kerültek a börtöntáborba. Egészségügyi dolgozók felügyelete mellett zajlott vallatásuk, amelyek során egyebek mellett vízbefojtást színlelő kínzásnak, hosszan tartó stressznek, bántalmazásnak, alvásmegvonásnak tették ki a foglyokat - olvasható a jelentésben. Egyes esetekben az orvosok javasolták a kínzás leállítását, máskor pedig éppen annak folytatását ajánlották bizonyos változtatások mellett. A jelentés szerint az orvosok jelenléte elsősorban a vallatás lefolytatását, és nem a fogvatartottak felügyeletét szolgálta.

Lábbilincsek Guantánamon, 2009. január