EU-csúcs: ki mit mondott kinek?
A szöveg végén felsorolták azokat az országokat, melyek csatlakozni szeretnének a kormányközi szerződéshez, és jelzik, Csehország és Svédország döntése előtt a parlamenttel szeretne konzultálni. Magyarországot és Nagy-Britanniát név szerint nem említi a dokumentum, de világosnak tűnt az a következtetés, hogy a két ország nemet mondott az új tervre. Meglepetésnek tűnt a döntés, tekintve, hogy Magyarország eredetileg olyan megoldásban volt érdekelt, amely 27-es körben megoldható, most pedig épp kerékkötőknek tűntünk.
Hajnalban Orbán Viktor kormányfő nem tartott tájékoztatót, reggel viszont úgy nyilatkozott, a magyar döntés előtt a parlamentnek kell megvitatnia a kérdést, hiszen a szuverenitásunk komoly része kerülne át közösségi szintre. Magyar diplomaták a délelőtt folyamán azt hangsúlyozták, nincs változás a magyar álláspontban, hiszen a kormányfő hajnalban sem mondott mást, csak félreértették. Akármi is hangzott el az állam- és kormányfők között, az biztos, hogy a csúcson leginkább a káosz uralkodott.
Már csütörtökön érezni lehetett: a német-francia levél és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnökének jelentése a szerződésmódosítási lehetőségekről olyan konkuráló dokumentumok, amelyek túlságosan eltérnek ahhoz, hogy bármiféle értelmes kiindulópontot jelentsenek együtt. Az is kiderült, David Cameron harcolni jött Brüsszelbe, megmutatni, hogy nem fog a szerződésmódosítást szorgalmazó „Merkozy” páros füttyére táncolni.
A csütörtök esti informális vacsora előrehaladtával egyre romlott a hangulat. A tárgyalóteremből kiszivárgó hírmorzsák „hihetetlen feszült hangulatról”, „szégyentelen brit feltételekről”, kétségbeesett próbálkozásokról szóltak. Keringtek változatok a nyilatkozattervezetről, de egy idő után kiderült, a német makacsság és a brit ellenállás alaposan átalakítja őket. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy korábban azt ígérték, addig nem állnak fel a tárgyalóasztaltól, amíg nincs megállapodás. Hajnali öt felé kezdett abszurddá válni a zombiként kóválygó diplomaták, a büféasztalokra borulva alvó újságírók látványa.
Mindeközben tizedik órájába lépett az állam- és kormányfők alkudozása, akik segítők nélkül gyűlnek össze a tárgyalóteremben, többen – Orbán Viktorral együtt – egy hosszú, Marseille-ben töltött nap után voltak. Hogy a végére a kommunikáció nem volt zökkenőmentes, az is mutatja, hogy a péntek hajnali nyilatkozatot tegnap a nap folyamán újra kiadták: eszerint már csak Nagy-Britannia marad ki az új paktumból, viszont a kilenc nem eurózóna tagország mind gondolkodási időt kér, s konzultál a parlamenttel. Egy dán diplomata arra panaszkodott, az első dokumentumban országát helytelenül a kormányközi szerződést támogatók közé sorolták. Igaz, a dán miniszterelnök-asszony erről még hajnalban tájékoztatta a dán újságírókat.
A kétségbeesettnek tűnő előreszaladásra példa, hogy Orbán Viktortól – a kormányfő elmondása szerint – csütörtök éjjel két dolgot kérdeztek: aláírja-e a 17 országhoz való csatlakozást még éjszaka, és részt vesz-e a 17 eurótag, és az új paktumhoz csatlakozni kívánók első találkozóján. A kormányfő mindkettőre nemet mondott, s egyébként egyik terv sem valósult meg. Orbán Viktor péntek délutáni sajtótájékoztatóján elmondta: Magyarország és Nagy-Britannia sohasem fog egy csónakban ülni, ez jogilag ki van zárva. Emlékeztetett: Nagy-Britannia sosem fog csatlakozni az eurózónához, Magyarországnak pedig szerződésbeli kötelessége.
