Laila Haidari kabuli éttermének alkalmazottait a saját maga által működtetett menhelyekről választja ki, így segítve a drogfüggőknek, hogy új életet kezdjenek. Haidari projektje forradalmi: a háborúk sújtotta Afganisztánban a drogfüggőknek nagyon kevés esélyük van a felépülésre, ha léteznek is őket segítő programok, azok nagyon korlátozottak.

Az ultrakonzervatív országban szörnyű stigmának számít a droghasználat, az pedig tabunak számít, hogy nők is lehetnek drogfüggők. Haidarinál azonban a nők is menedéket találhatnak: két női drogfüggőn már sikerült is segítenie, ők az afgán, iráni és török ételeket felszolgáló éttermében dolgoznak.

Haidari részéről azért is nagy bátorságnak számít az étterem működtetése, mert Afganisztánban elítélik azokat a dolgozó nőket, akik üzleti ügyeik során kapcsolatba lépnek idegen férfiakkal. A nő azonban hajthatatlan volt, ő maga évekig ápolta ópiumfüggő testvérét. Körülbelül egy éve nyitotta meg menhelyeit: egyet nőknek és gyerekeknek, valamint egy másikat férfiaknak. Több száz segítségre szoruló fordult már meg nála, jelenleg 35 férfi, négy nő és négy gyerek él a menhelyeken, és 17 egykori drogfüggő dolgozik az étteremben.