Az éveken át Katarban robotoló észak-koreai disszidensek és beszámolójából kiderül, hogy a többéves munkaviszony során szinte egyáltalán nem kapnak fizetést a gyakran embertelen körülmények között végzett kemény fizikai munkáért. A munkások általában abban a hiszemben gürcölik végig az átlag három évet, amit a 2022-es labdarúgó világbajnokságnak otthont adó Katarban töltenek, hogy Észak-Koreába hazatérve, egy összegben kézhez kapják a pénzt.

Ám az évekig tartó kemény munkát nem az anyagi biztonság és pihenés követi, hanem egy hatalmas pofon. A Guardian hasonló helyzetben lévő munkások vallomásaira hivatkozva ugyanis azt írja, hogy a fényűzést kedvelő diktátor, Kim Dzsong Un vezette Észak-Koreába megérkezve az emberek átlagosan a több éves bér mindössze 10 százalékát kapják kézhez.

„Azért dolgozunk itt, hogy valutához juttassuk az országunkat" – mondta egy Dohában dolgozó férfi a brit napilap munkatársának. „A hozzánk hasonló emberek nem kapnak fizetést. A pénzt nem közvetlenül a munkások kapják, semmi közünk hozzá. Az észak-koreai toborzóiroda szedi be a fizetést" – nyilatkozta egy másik munkás, aki egy luxus felhőkarcoló felhúzásában segédkezik.

A gyanút egy projektmenedzser is megerősítette: „A munkások nem kapnak egy riált sem... ha olyan apróságra van szükségük, mint mondjuk egy doboz cigaretta, tőlünk kérnek kölcsön." 

Az észak-koreai hadsereg egyik dezertált tisztje szerint a kormány a külföldi munkások fizetésének 70 százalékát teszi nagyjából zsebre, majd fizet a cégeknek az ételért és a szállásért, és csak ezt követően kapják meg a dolgozók azt, ami a bérükből maradt.

Katari források szerint mintegy háromezer észak-koreai munkás dolgozik az emírségben, híresen rossz körülmények között. A Guardian riportere által felkeresett helyszíneken a munkásoknak a perzselő napsütésben kellett dolgozniuk, miközben a sivatagi homok nehezítette a látási viszonyokat. Mint azt az érintettek elmondták, egészen késő estig dolgoznak, sokkal tovább, mint bármilyen más országból „importált" munkások. Négy fő helyszínen alkalmaznak többségében észak-koreai munkásokat, ám nem stadionokat építtetnek velük, hanem a 45 milliárd dollárból épülő Lusail város luxusépületeit.

Ők azonban csak töredékét képezik annak a „munkásseregnek", amelyet az észak-koreai rezsim exportál a világ számos pontjára, hogy aztán valutát fecskendezzenek a csikorgó gazdaságba. Disszidensek becslése szerint közel 65 ezer észak-koreai dolgozik külföldön, elsősorban Oroszországban, Kínában, Mongóliában és a Közel-Keleten.