Rafael Rafaj, a nacionalista politikai tömörülés parlamenti frakciójának vezetője felszólította a szlovák kormányt, hogy azonnal rendelje be a pozsonyi magyar nagykövetet, s diplomáciai jegyzékben tiltakozzék az újabb magyarországi provokáció miatt, amely szerinte ismét súlyosan sérti Szlovákia szuverenitását.

A tiltakozókhoz csatlakozott Martin Lacko történész is, aki szerint a szlovákság szemében Esterházy János máig a magyar irredentizmus egyik jelképe, aki a két világháború közti tevékenységével nagy mértékben járult hozzá az első Csehszlovák Köztársaság szétveréséhez. - Azt sem feledhetjük, hogy Esterházy 1938 novemberében személyesen üdvözölte a Kassára bevonuló Horthy Miklóst - tette hozzá.A szlovák kormányhivatal egyelőre nem válaszolt ezekre a felszólításokra.

A mellszobrot március 14-én délután leplezik le a pozsonyi magyar nagykövetség, a kassai főkonzulátusunk, valamint az Esterházy János Emlékbizottság vezetői, a Csáky-Dessewffy palota udvarán (Fő utca - Hlavná 72). Érdeklődésünkre a kelet-szlovákiai megyeszékhely önkormányzatának illetékesei elmondták, hogy a szervezők már megszerezték a műemlékvédelmi hivatal engedélyét, ezért az avatóünnepségnek nincs akadálya.

Esterházy János 110 évvel ezelőtt született a szlovákiai Nyitraújlakon. A két világháború között a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, majd pedig az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke, három éven át pedig prágai parlamenti képviselő volt. Az első bécsi döntés után az önállosult Szlovákiában maradt, s egyetlenként a pozsonyi parlamentben nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. A második világháború utolsó napjaiban a Gestapo körözést adott ki ellene, de nem tudták elfogni, mert illegalitásba vonult. Nem sokkal később a csehszlovák hatóságok letartóztatták, majd átadták a szovjetek katonai szerveknek. Esterházyt ezután Moszkvába hurcolták, ahol tíz évi kényszermunkára küldték. Pozsonyban pedig távollétében háborús bűnösnek nyilvánították és 1947-ben halálra ítélték.

A szovjet hatóságok az időközben súlyosan megbetegedett foglyot 1949-ben átadták a csehszlovák hatóságoknak, amelyek a büntetését életfogytiglanra, majd pedig huszonöt évnyi szigorított börtönbüntetésre módosították. A végletekig legyengült, súlyos tüdőbajban szenvedő politikus 1957.március 8-án halt meg a morvaországi, hírhedt mírovi börtönben. Titokban elhamvasztották, holttestét politikai parancsra az illetékesek nem adták ki és évtizedekig még azt is titkolták, hogy holt rejtik a földi maradványair tartalmazó urnát. Végül leánya, Marfatti Esterházy Alice grófnő kérésére, Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter közbenjárására hamvait a prága-motolei temetőben a kommunizmus áldozatainak egyik közös sírjában találták meg.

A leánya a szlovák legfelsőbb bíróságon kérte édesapja perújrafelvételét, de kérését elutasították. Arra hivatkoztak, hogy a második világháború után hozott népbírósági ítéleteket nem lehet újratárgyalni. Annak ellenére döntöttek igy, hogy 1993-ban Göncz Árpád magyar államfő személyes kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy János ellen kiszabott szovjet büntetést semmisnek mondta ki és rehabilitálta őt.

A Magyar Koalíció Pártja néhány éve május 15-ét - Esterházy János 1942-ben ezen a napon nem szavazta meg a zsidók deportálásáról rendelkező törvényt - a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánította.