Érzelmek helyett észérveket sürget az uniós török bizottság
Az Európai Unió ne vegyen fel tagjai közé olyan országot, amely nem ápol jó viszonyt a szomszédaival. Többek között erre is utalt Martti Ahtisaari, a koszovói rendezésért Nobel-békedíjjal kitüntetett volt finn államfő hétfőn Brüsszelben.
A tapasztalatok intették erre, ám Törökország esetében az európai politikuscsoport inkább dicséri Ankara arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rendezze kapcsolatait Örményországgal, a kurdokkal, Szíriával, és ekként is egyre fontosabb szerepet játsszék szűkebb és tágabb térségében. Abban a régióban, amely bizonyos szempontból az unió létérdekének is tekinthető, a közel-keleti rendezéstől az energiaellátásig.
Utóbbi összefüggésre többen is utaltak, elsődlegesen azonban Michel Rocard volt francia miniszterelnök, aki a szerinte közelgő olajhiány egyik ellenszerének a török tranzitutak kihasználását, és Közép-Ázsiának az EU ellátásába való bevonását tekinti. Ám a European Policy Centre által szervezett vitában az egyik felszólaló, Timothy Jones, az Európai Bizottság szakértője felvetette: nem biztos, hogy Törökország geostratégiai jelentőségét kellene hangsúlyozni, hiszen a csatlakozás során az EU feltételeit kell teljesíteni, össze kell hangolódni a közösséggel, és ebből a szempontból másodlagos mindaz, amivel a csoport érvel.
Rocard és Ahtisaari szerint azonban a kritériumoknak ugyan teljes mértékben meg kell felelnie Ankarának, de nyilván nem mellékesek a geopolitikai megfontolások sem, és e tekintetben igenis latba esik Törökország NATO-tagsága is.
A csoport hétfőn tette közzé második jelentését, amelyben tényszerűen igyekszik bemutatni, hogy egyrészt számos európai ország, köztük Franciaország, Németország, Ausztria és Hollandia nyíltan ellenzi a török csatlakozást, holott 2004 végén az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy megkezdik a tárgyalásokat. Másrészt, éppen az európai hangulat változására reagálva és belpolitikai okokból Ankarában is alábbhagyott a reformlendület.
A csoport tagjai tehát borúlátóak. Emma Bonino volt európai képviselő és biztos, az olasz szenátus alelnöke elismerően szólt arról, hogy a ciprusi török és görög közösség vezetői tárgyalnak egymással, de az alkudozás nem halad jól. Vagyis az Európai Uniónak jeleznie kellene, egyik felet sem hagyja magára, segít, és ha kell, nyomást gyakorol.
Emlékeztette a hallgatóságot Hans van den Broek volt holland külügyminiszter, hogy 2004-ben Ciprust úgy vette fel az unió, hogy a helyzet rendezését nem kívánta meg, most viszont Ankara nem válhat taggá, amíg nincs egyezség a sziget egységéről. És persze számos unió tagállam, többek között éppen Ciprus, akár ezen az alapon is végtelenségig halogathatja Törökország csatlakozását.
A volt spanyol külügyminiszter, Marcelino Oreja Aguirre pedig megjegyezte: pontosan tudja, milyen nehéz a reform, hogy milyen nehéz elszigetelni például a hadsereg konzervatív elemeit. De ahogy ez megtörtént Spanyolországban, úgy zajlik Törökországban is. Bonino szerint állam és egyház viszonya Olaszországban is számos ellentmondást tartalmaz.
Ha Törökországnak magévá kell tennie az európai értékeket, akkor pontosan meg kéne határozni hogy melyek ezek, mondta később Bonino, aki elmondta: összekötő szál a nyílt társadalom, a demokrácia és a jogállamiság elfogadása, de az európai kultúrának például már nem része a vallási meggyőződés.
– A kormányok és a sajtó munkatársai is rájátszanak az utóbbi időben erősödő törökellenes közhangulatra – mondta Albert Rohan, az osztrák külügyminisztérium volt főtitkára, aki szintén úgy vélte: jobb volna a tényekről beszélni. Van den Broek hozzátette: ha teljes szívvel folytatódna a török belépés előkészítése, az is még évekig tartana, s végül a nemzeti parlamenteknek és az európai törvényhozóknak is áldásukat kellene adniuk.
Néhány országban azonban már most népszavazás kiírását emlegetik. A vita végén Ahtisaari azt mondta: az EU a hitelességét kockáztatja, ha adott szavát nem tartja be, ha folytonosan módosítgatja a feltételeket, ha nem tud egy hangon megszólalni, mint például Koszovó függetlenségének kérdésében.
