Erőszakba torkolló felvonulások
Az északír zavargások harminc éve alatt július 12-én minden alkalommal összecsaptak egymással és a rendőrséggel a protestáns és nacionalista erők. Ezen a napon emlékeznek meg hagyományosan az 1690-es Boyne folyó melletti csatáról, amelyben a protestáns Orániai Vilmos herceg győzelmet aratott a katolikus II. János angol király felett. Ha az ulsteri lakosság többségét alkotó protestánsok provokatív fellépése az 1998-as nagypénteki megegyezés óta viszonylag kevesebb összetűzést váltott is ki, rendbontásokra mindig kell számítani.
Az autonóm északír kormány unionista feje, Peter Robinson és helyettese, a nacionalista Martin McGuinness, a Sinn Féin második embere is felszólította az egymással még mindig szembenálló csoportokat, hogy őrizzék meg nyugalmukat kedd estére, majd a nyár további részére tervezett parádék előtt, közben és után. Az Észak-Írország szerte kedden rendezett tizenkilenc felvonulásra, többek között Belfastban és Ballycastle-ban az Orániaiak Rendjének több tízezer tagját várták. Robinson arra kérte a lakosságot, „ne engedje meg, hogy az elmúlt években elért eredményeket megsemmisítve a két közösséget visszarángassák a múltba”. Az észre és érzelmekre ható felhíváshoz az egyházak is csatlakoztak.
Az aggodalomra minden ok megvolt, hiszen már a múlt hét végén és hétfőről keddre virradóra erőszakos cselekményekre került sor. Huszonkét rendőr sérült meg, amikor tüntetők, zömükben fiatalok, köveket és Molotov-koktélokat hajítottak a biztonsági erők felé, míg a rendőrök gumilövedékekkel védekeztek és vízágyúkat is bevetettek. A magukból kivetkőzött, részben ittas randalírozók elkötöttek egy autóbuszt, mellyel neki akartak menni a rendőröknek.