Abbasz szeretett volna még egyszer erős támogatást kapni az arab kormányoktól, mielőtt az ENSZ-ben szavaznak Palesztina felvételéről. Erdogan számára pedig az Izrael-ellenesség lett a legfontosabb politikai árucikk. Az arab külügyminiszterek előtt kifejtette, hogy „Izrael önmagát szigetelte el”. Meg kell fizetnie az árát bűneinek, annak, hogy nem hajlandó „bocsánatot kérni” a Gázába tartó segély-flottilla zászlóshajóján történt tragikus incidensért. Erdogan Kairóban elismételte kedvelt fordulatát, miszerint „Izrael a Nyugat romlott gyermeke”, s ekként kell vele bánni. A hasonló retorika igen kelendő az arab világban, ahol a kormányoknak az Izrael-ellenesség és hivatalos antiszemitizmus mindig is kedvelt eszköze volt az utca indulatának irányításában. Erdogan ugyan nem ment el Kairóból Gázába, ahogy előzőleg megígérte, de az AL tanácskozásán határozottan kiállt amellett, hogy Palesztinát megilleti a függetlenség és a tagság az ENSZ-ben. A török kormányfő „Arab tavasz”-körutat tesz, Egyiptom után Líbiába és Tunéziába utazik.

A konfrontáció tehát nem enyhül. Pár napja Törökország hivatalosan kérdésesnek nyilvánította Izrael jogát arra, hogy kitermelje a Földközi-tengeren talált gázmezőket. Erre a Netanjahu kormány kilátásba helyezte, hogy odavezényeli a flottát. A feszültség növekedésének újabb eleméről az ankarai Star Gazete írt. Eszerint a török F-16-ok eddigi amerikai gyártmányú barát-ellenség felismerő rendszerét török gyártmányra cserélik. Ezentúl a török gépek izraeli harci gépeket is megcélozhatnak.