„Rengeteg szenvedés és fájdalom után írom ezt az e-mailt. Rengeteg helyen éltem már panasszal… de sehonnan sem kaptam pozitív választ. Nincs pénzem, és már öt napja nem ettem semmit, mivel az elmúlt kilenc hónapban nem kaptam meg a fizetésemet” – idézi az AI jelentése a Krantz Engineering egyik Katarban dolgozó, indiai alkalmazottjának levelét. A férfi 2013 áprilisa és májusa között számtalan üzenetet írt az emberi jogi szervezetnek, miután munkáltatója hónapokig nem engedte hazautazni.

Az emberi jogi szervezet által végzett kutatás az visszaélések számos formájára bukkant rá a katari építkezéseken. A több mint százoldalas dokumentum szerint a főként Dél- és Délkelet-Ázsiából érkező vendégmunkásoknak gyakran merőben más munkakörülményekkel kell szembenézniük, mint amilyeneket ígértek nekik.

Az Amnesty International szerint a túlóra mennyisége és a megerőltetés sok esetben kimeríti a kényszermunka fogalmát. A szervezet által megkérdezett bangladesi, egyiptomi, indiai, nepáli, pakisztáni, fülöp-szigeteki és Srí Lanka-i munkások többek között arra panaszkodtak, hogy fizetésük gyakran alacsonyabb a megbeszéltnél, amelyet a munkáltatók akár hónapokig is visszatartanak, ha egyáltalán kifizetik. Úti okmányaikat sokuknak elkobozták, és a hazautazást is megtiltották, és volt, aki fizikai erőszakról számolt be.

Doha nagy erőkkel igyekszik regionális központtá válni, a nyomás pedig csak nőtt, mióta elnyerte a 2022-es futball világbajnokság megrendezésének jogát. Katar populációja 2012 és augusztusa között mintegy 10,5 százalékkal nőtt, főként a vendégmunkásoknak köszönhetően, akik 1,38 milliós létszámukkal a munkaerő 94 százalékát teszik ki.