A németeket eddig is azzal vádolták, hogy túl puhán viselkednek Moszkvával szemben az ukrán válságban, de Riecke szerint ez nem igaz. A kutató úgy véli, a német álláspont sokat keményedett a Krím Oroszország általi annektálása óta, a berlini politikusoknak ugyanis rá kellett jönniük, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök többször nem mondott igazat nekik, és nem tartotta be az ígéreteit sem. Angela Merkel kancellár maga is szkeptikus Putyinnal kapcsolatban, de ez nem változtat azon, hogy az orosz kapcsolatok stratégiai részét képezik a német külpolitikának.

Maxim Zmeyev / Reuters

Riecke valószínűsíti, hogy a gép lelövésében oroszlánrésze volt az emberi ostobaságnak, annak, hogy a szeparatisták elkezdték mindenhatónak érezni magukat. Olyan dolgokat műveltek, amelynek a következményeivel nem voltak tisztában. A német kutató nem hiszi, hogy mindez Putyin tudtával történt, de abban megvan az orosz elnök felelőssége, hogy a helyzet idáig fajult. Ez azonban nem közvetlen felelősség.

Ezért érdemes odafigyelni, hogy az orosz vezetés hogyan reagál a következő napokban. Nincs kizárva, hogy a tragédia az oroszokat is jobb belátásra, együttműködés felé hajló politikára készteti – ez lenne az optimista forgatókönyv. A világnak valójában szüksége van az oroszokra, mert csak nekik van befolyásuk a szeparatistákra, és ha Moszkva lezárja a határt, ha nem juttat nekik több fegyvert, akkor rövid idő alatt fel lehetne számolni az ellenállásukat is.

Ha a Kreml most látványosan visszavonulna, akkor azzal elismerné, amit eddig mindig tagadott, hogy tényleg ő áll a szeparatisták mögött. Ezért ezt nem fogja megtenni. Oroszországnak valójában az az érdeke, hogy megmaradjon ez az instabilitás Kelet-Ukrajnában, mert ez megakadályozza Kijev európai vagy NATO-kapcsolatainak kiszélesítését.

Virágok a Holland nagykövetség előtt Moszkvában. Sergei Karpukhin / Reuters

A nemzetközi közösségnek egyébként nem érdeke, hogy a nyílt konfrontációig vigye az ügyet Oroszországgal. Hosszú távú következmények viszont lesznek, és ez a folyamat részben már megkezdődött. Ez a gazdasági kapcsolatok diverzifikálása, Oroszország nemzetközi befolyásának csökkentése, olyan nemzetközi akciók, amihez nincs szükség ENSZ BT felhatalmazásra.

Riecke a maga részéről nem tartja célravezetőnek a gazdasági szankciókat. Nem cél az, hogy Oroszország gazdasági recesszióba kerüljön, ezért ugyanis Putyin éppenséggel a külföldet tudja hibáztatni, függetlenül attól, hogy jórészt a saját politikájának hibáiról – az orosz gazdaság modernizálásának az elmaradásáról – van szó.

A külföldellenes hangulatkeltéssel az orosz elnök a saját támogatottságát tudja növelni, ami Iránban és Észak-Koreában is csak összekovácsolta a társadalmat. A párbeszédet valamilyen formában folytatni kell – állítja Riecke –, hiszen valójában Oroszországnak sem érdeke mondjuk annak a Kelet-Ukrajnának az annektálása, amely tele szeparatistákkal, csecsen fegyveresekkel, maffiákkal – és persze gazdasági problémákkal.