Egy lapunk által is látott előzetes verzió szerint az elvi cél a kiegyensúlyozott költségvetés. Alkotmányba (vagy azzal egyenértékű jogszabályba) kéne foglalni ezt a költségvetési deficitre vonatkozó „aranyszabályt”, amelynek elégséges voltát az Európai Bíróság vizsgálná. Ennek a szabálynak automatikus korrekciós mechanizmust kell életbe léptetnie a hiánycéltól történő eltérés esetén. Ez azonban maximum 0,5 százalékos hiányra vonatkozna – csak ennyi mozgásteret enged az unió, a Brüsszelnek elküldött költségvetésben csak ekkora lehet a különbözet. (Kiskaput jelenthet, hogy annak a tagállamnak, amelynek államadóssága hatvan százalék alatt van, annak lehet valamivel magasabb a költségvetési hiánya.)

A „bűnbe eső” országokat, amelyek költségvetési hiánya meghaladja a 3 százalékot majdnem automatikus módon megbüntetnék – a szankciókra a bizottság tenne javaslatot. A túlzott deficit-eljárás alá eső országoknak reformokra vonatkozó gazdasági programot kellene benyújtaniuk a bizottsághoz és a tanácshoz, költségvetésüket a két intézmény felügyelné. Létrehoznának egy olyan mechanizmust is, amely szerint a tagállamoknak előzetesen be kéne számolniuk a kötvénykibocsátásra vonatkozó terveikről. Ezek alapvetően megegyeznek az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy korábban kiszivárgott javaslataival.

Zajlik még a vita a 2012-ben életbe lépő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) működésén. Van Rompuy javaslata szerint világossá kéne tenni: a magánszektortól nem kérnék többé adósság leírását (ahogy a görög adósság esetében történt). Bizonyos esetekben pedig – amikor az Európai Központi Bank és a bizottság ennek szükségét látja – a döntéshozatalhoz elég lenne a 85 százalékos többség (kizárva a kisebb eurózóna tagok vétójogát).

A szöveg azt is ajánlja, hogy viselkedjen az ESM bankként: a tagállamok által garantált 500 milliárdos tűzerejét az Európai Központi Bankon keresztül tudják megsokszorozni. Ezt a németek eddig ellenezték, ahogy azt is, hogy a mostani mentőalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) párhuzamosan működjön az ESM mellett, amíg az EFSF ír, portugál és görög programjai ki nem futnak – erre most Van Rompuyék szintén javaslatot tesznek. A tervezett szövegben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való együttműködésre is vonatkozik terv: sajtóértesülések szerint 150 milliárd eurót kölcsönözhetnek a tagállamok az IMF-nek (a dokumentumtervezetben egyelőre XXX szerepel).

Gyors, piacokat megnyugtató lépésekre leginkább az Európai Központi Bank képes, amely politikai egyezségre vár a pénzügyi paktumról, ami szorosabbá fűzi a tagállamok, elsősorban az eurózóna tagjainak pénzügyeit. Ennek megvalósításához a tagállamoknak fel kéne adniuk valamennyit a szuverenitásukból, amelyre pont most, mikor az európai kilátások oly bizonytalanok, nem nagyon hajlanak. Mindehhez valamilyen mértékű szerződésmódosításra lenne szükség, amelynek tartalmáról és módozatáról szintén nehéz kompromisszumot elérni.

A szerződésmódosítás mikéntjéről csütörtök éjjel kezdődött meg a vita. Van Rompuyék egy diplomata megfogalmazása szerint „kreatív” jogi megoldást találtak. A szerződés 12-es, túlzott deficit-eljárásra vonatkozó jegyzőkönyvének módosításához elég a Tanács egyhangú döntése, nem kell a több hónapig, netán évekig tartó ratifikációs folyamatot végigkínlódni. Ez persze felvet demokratikus aggodalmakat, de az idő sürget, s ahogy egy diplomata fogalmazott: minél előbb jó benyomást kell tennünk a piacokra és azokra, akik befolyásolják a piacokat.

A briteknek azonban állítólag komoly feltételeik vannak: el akarják érni, hogy az Európai Bankfelügyelet (EBA) központja maradjon Londonban, az unió kereskedelme maradjon nyitott az Egyesült Államok és Kína felé, illetve semmiképpen se lehessen bevezetni a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adót, amire Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök tett javaslatot. Az állam- és kormányfők péntek reggelre szeretnének megoldást találni.