Nyilvánossá vált a mély szakadék a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az eurócsoport között a múlt heti eurócsoport-találkozó után, amikor a sajtótájékoztatón Christine Lagarde IMF-vezér és Jean-Claude Juncker, luxemburgi miniszterelnök, az eurócsoport vezetője ellentmondtak egymásnak azzal kapcsolatban, 2020-ra vagy 2022-re érheti-e el Görögország államadóssága a 120 százalékot (ez jövőre eléri a 200 százalékot). Az IMF azt szeretné, hogy a magánbefektetők adósságleírása után az Európai Központi Bank és az európai kormányok is nézzenek szembe azzal: el kell engedni a görög adósságot. Az európaiaknak, főleg a jövőre választások elé néző Angela Merkel német kancellárnak politikailag ez elfogadhatatlan.

Különböző ötletek kerülnek terítékre, hogyan lehetne adósságleírás nélkül csökkenteni az adósságot. Felmerült a kamatok csökkentése, az, hogy a jegybankok a görög papírokon keresett pénzt visszautalják Athénnak, hogy Görögország csak 2032-ben kezdje el visszafizetni a mentőcsomagot (2022 helyett), illetve, hogy Athén visszavásárolja az adósság még magánkézben lévő részét.

A vita miatt a múlt heti eurócsoport-találkozón nem is született döntés a görög mentőcsomag következő részletének utalásáról és a program jövőjéről. A 31,5 milliárd eurós részletet június óta tartották vissza a hitelezők, a görög kormánykoalíció ugyanis hónapokig egyezkedett a kért megszorításokon. Most úgy tűnik, tekintettel arra, hogy Athén végül elfogadta a megszorítócsomagot, az eurózóna pénzügyérei belemennek a segély következő részletének utalásába, amire ugyanakkor több tagországban még a parlamentnek is rá kell bólintania. Több forrás szerint is valószínűsített forgatókönyv szerint december 5-én utalhatják át a pénzt, amely a szeptemberi és decemberi részlettel együtt már 44 milliárdos részlet lehet.

Az eurócsoport a múlt héten abban viszont megegyezett, hogy Görögország két évvel többet kap a költségvetési hiánycél elérésére, 2014 helyett az új dátum 2016. Az ehhez szükséges finanszírozás kiszivárgott hírek szerint további 15 milliárdos segítséget igényel 2014-re, és 17,6 milliárdot az utána következő két évre. Egyelőre nem tudni, ezzel mit kezdenek a pénzügyérek, feltehetően csak a 15 milliárdos lyukat próbálják betömni.

A kulcskérdés azonban az adósság fenntarthatósága. Míg az európaiaknak politikai okaik vannak arra, hogy ne ismerjék be, Görögország adóssága fenntarthatatlan, az IMF csak azt nézi, hogy ne veszítsen pénzt a görögök megmentésén. Ha pénzt veszítene, számára nincs értelme tovább részt venni a programban. Ugyanakkor egy esetleges harmadik mentőcsomag is elképzelhetetlen lenne az eurózónának politikailag – főleg úgy, hogy abban az IMF már biztosan nem venne részt. Az IMF ezért végleges megoldást szeretne látni, nem éri be azzal, ha csak a következő néhány év finanszírozása oldódik meg, ami az európaiak ki nem mondott célja.