Nemigen találja a hangot a Nyugattal mostanában a bukaresti kormány. PR-szempontból legalábbis meglehetősen rosszul veszi ki magát, hogy úgy tűnik, Victor Ponta miniszterelnök és a kormányát alkotó baloldali Szociálliberális Unió (USL) politikusai külföldi úijságírókon vezetik le azt a feszültséget, amelyet Traian Basescu elnök kudarcot vallott leváltása jelent. Ahogy az Economist blogja, az Eastern Approaches írja, a kormány, illetve a Cotidianul hírportál állítólagos etikai vétségek miatt „kampányt” indított többek között a Der Spiegel, El País, Deutsche Welle, CNN, The Economist, Le Monde, USA Today, France 24 Romániából tudósító munkatársai ellen.

A vád az, hogy az említett sajtóorgánumok voltaképpen Basescu fizetett ügynökeiként ténykednek az országban, és feketítik az elnök hatalmi riválisának számító Pontát és az USL-t is. Basescu felfüggesztése és a menesztését megerősíteni hivatott népszavazás margóján Bukarest több olyan intézkedést is hozott, amelyben az Európai Unió a demokratikus intézményrendszer felszámolását látta, és bírálta is a román kormányt.

Talán emiatt lett Pontáékon úrrá némi paranoia, és a brüsszeli fejmosással együtt járó konfliktust a külföldi sajtó nyakába varrták. Az Economist szerint a „kampány” első áldozata még július elején Raúl Sánchez, a spanyol El País riportere volt. Ponta elsőként egy neki adott interjúban beszélt a személyével kapcsolatos plágiumvádakról, és jelezte, ha ezek a vádak igaznak bizonyulnak, hajlandó lemondani a kormányfői tisztségről.

A Cotidianul hírportálja nem sokkal később szellőztette meg, hogy Sánchez voltaképpen az elnök embere: a hírportál által nyilvánosságra hozott dokumentum tanúsága szerint a spanyol újságíró neve ugyanis szerepel azon a listán, amely a Román Kulturális Intézet (ICR) által díjazott újságírókat sorolja fel. 2006-os „beszervezése” után Sánchez ezer euróra rúgó havi apanázsban plusz ötszáz eurónyi utazási költségtérítésben részesült, névleg a román kultúra népszerűsítéséért.

Valamivel később a Cotidianul megtalálta Keno Versecket is. A szabadúszó újságíró a Der Spiegelnek és a Deutsche Wellének írt Romániáról, a hírportál szerint azonban félrevezette a nyugati közvéleményt, amikor arról számolt be, hogy Basescu elmozdításakor a román kormány alkotmánybírósági döntéseket sértett meg. (Verseck szintén rajta van egy ICR-listán, bár ez önmagában nem nagy kiváltság; az intézet sok külföldi újságíróhoz hozzávágta már az ezer eurónyi apanázst.) De ha ez nem lenne elég, megkapta a magáét Liliana Ciobanu is: az Economist, a CNN és a France 24 English tudósítójának kellett azzal a váddal szembesülnie, hogy ő csak egy „titkosügynök”, akit Basescu fizet, hogy cikkeket írjon a kormány ellen. Ciobanu ellen a Cotidianul mostanáig sem állt elő bizonyítékokkal – jegyzi meg az Eastern Approaches.

A lejárató kampány miértjét firtató kérdésekre Ponta egy Le Monde-cikk nyomán azt mondta, az ominózus anyag szerzőjét vagy lefizették, vagy fogalma sincs, mi történik Romániában, de neki amúgy semmi gondja a külföldi újságírókkal. Ennek ellenére egy népszavazás utáni sajtótájékoztató alkalmával a kormányfő nyíltan rátámadt az AFP francia hírügynökség tudósítójára, csak azért, mert Mihaela Rodina a Basescu elmozdítási kísérletében vitatott szerepet játszó alkotmánybíróságról kérdezte. „Félretájékoztat”, „amatőr” és „valamiféle furcsa, lázadó magatartást tanúsít” – vágta Rodina fejéhez a politikus.

Az ilyesféle incidensek nyomán augusztus közepére a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet elkezdett a megfélemlítés légköréről beszélni Romániával kapcsolatban, de a kormány vajmi keveset tett az aggályok eloszlatásáért. Sőt. Ahogy Crin Antonescu az USL-ben a Ponta-féle szociáldemokratákkal (PSD) szövetséges liberálisok elnöke, Basescu felfüggesztése alatt ügyvezető államfő Cin Antonescu nemrég mondta, Románia egy „fizetett gépezet” áldozata lett. Meg kell értenünk – és most a külföldi hírszerzésre gondolok – mi vezetett két hét alatt Románia elpusztításához” – fogalmazott Antonescu. Az Economist kommentárja szerint a nyilatkozat vajmi kevéssé sugall mérsékelt képet magáról – vagy azt, hogy a román kormányt bármennyire is érdeklik a politika finomságai.