Először a wifi, aztán a WC: kényszerszabadságra küldik a munkamániásokat
Ami azonban első pillantásra kedvező jelenségnek tűnik, a másodikra meglehetősen riasztó képet fest: felmérések szerint a túlórázás fő oka valójában nem a tízmilliókon egyszerre elhatalmasodó munkamánia, hanem néhány követelőző főnök, és a félelem a kirúgástól. Így nem is meglepő, hogy az irodaházak és a felhőkarcolók messze az éjszakába nyúlóan is kivilágítva állnak Dél-Koreától Szingapúrig.
Sokan ráadásul úgy gondolják, hogy leállni otthon sem lehet. A szingapúriak 69 százaléka, a hongkongiak 77 százaléka haza is visz munkát –legalábbis ilyen arányban jelentkeznek vissza a munkahelyi számítógépes rendszerbe. A regionális átlag egyébként 66 százalék. Lelkesültség ebben vajmi kevés van: a munkaadók 90 százaléka kategorikusan elvárja, hogy munkatársait a vakáció bármelyik pillanatában elérje. (Csak összehasonlításul: Új-Zélandon ez az arány hat százalék.) Valószínűleg ezért, hogy a legtöbben nem is élnek a vakáció lehetőségével, hanem a szabadnapokon is rendületlenül gályáznak tovább.
Az egyik nagynevű szingapúri jogászcég munkatársa, Stefanie Yuen Thio a BBC-nek erről azt mondja, bejelentkezés után egy hotelszobában már nem is a toalettet és az ágy kényelme érdekli először, hanem az, tökéletesen működik-e a vezeték nélküli internetkapcsolat. Ezerhatszáz megkérdezett távol-keleti cégigazgató közül minden negyedik azt állítja, vakáció alatt is képtelen arra, hogy kikapcsoljon, 66 százalékuk szerint ha szükség esetén „feltételenül” rendelkezésre kell állnia, akkor is, ha a tengerparton hétágra süt a Nap, 60 százaléknyian pedig úgy vélik, csak az, hogy vakációzás közben naponta átböngészik a munkahelyi emaileket, segít oldani a visszatéréskor érzett stresszt. Nem mintha megérné az év 365 napján lógó nyelvvel hajtani: a túlórázók 40 százaléka a Távol-Keleten semmiféle pluszfizetségben nem részesül.
A kényszerű munkamániának azonban nagy ára van: bár a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai közül Dél-Koreában dolgoznak a legtöbbet, évi 2193 órát, a statisztikák szerint a produktivitás rangsorában a távol-keleti ország az utolsók között kullog. (Évi 1961 órával Magyarország az előkelő negyedik helyen áll a listán; tíz éve a csehek mögött még második helyen voltunk 2057 órával.) Ezt megelégelve szöuli kormány a minap úgy döntött, hogy bevezeti az évi két hét kötelező szabadságot, amelynek a produktivitás növelése mellett a másik célja a hanyatlóban lévő turizmus fejlesztése lehet. Emiatt a legnagyobb dél-koreai pénzintézetet, a Shinhan Bankot kézben tartó pénzügyi csoport a szabadságon lévő munkatársakat már kitiltja a munkahelyi számítógépes rendszerből.
