Előbb a bulldózerek, aztán a slágerek
A versenynek otthont adó, s a tervek alapján lenyűgöző látványt nyújtó Kristály Csarnoknak, valamint a környéken épülő széles utaknak, szép parkoknak, luxus apartmanházaknak és a hatalmas bevásárlóközpontnak az is a küldetésük, hogy egy modern, szinte Dubai-jal vetekedő azerbajdzsáni fővárost mutassanak be a külföldnek.
Ardu Adigezalovának minderről más véleménye van. A kétgyermekes családanyának az otthonába került a csillogó-villogó pop-esemény. Mint az amerikai központú emberjogi szervezet, a Human Rights Watch (HRW) közölte, Adigezalova tavaly októberben ara ébredt, hogy rázkódik a lakásnak is otthont adó épület. Mint kiderült, a bulldózerek munkába kezdtek, hogy eltakarítsák a fejlesztéseket akadályozó lakóépületeket. A bakui hatóságok számos ingatlant – gyakran törvénysértő módon – kisajátítottak, a kilakoltatás ellen küzdő lakókat pedig különböző módszerekkel próbálták rábírni a távozásra. Adigezalováéknak arra sem jutott idejük, hogy személyes holmijukat magukhoz vehessék. A HRW szerint a család minden vagyonát maga alá temette a ledózerolt épület.
A HRW több tucatnyi illegális ingatlan-kisajátítást dokumentált Bakuban. A bulldózerek azonban nemcsak a hatóságok által „feleslegesnek” minősített lakóépületeket vették célba, lerombolták Leila Junusz irodáját is, miután az emberjogi aktivista szót emelt a hatósági önkénnyel szemben – írta az EUobserver.com honlap. Egyesek szerint a hatóságok nevetséges összeget ajánlanak fel kárpótlásul. – Csak annyit akarunk, amennyit a törvény előír és amiből lehet egy másik rendes lakást venni. Amit fizetni akarnak, abból lakást nem tudunk venni – idézte a Spiegel Online az egyik érintett családot, Zadir Gulamirovot és feleségét, Kadiját.
A dalfesztivál európai szervezői láthatóan igyekeznek távol tartani magukat az azeri belügynek nevezett kisajátításoktól és kilakoltatásoktól. A Spiegel Online idézte az azeri kormány megbízásából a bakui tévéshow-t rendező Jörg Graboscht, a német producer szerint a nem túl szép látványt nyújtó szürke lakótelepi házak eltűnése nem is nagy tragédia. A dalfesztivált szervező Európai Televíziós Szövetség (EBU) állítja: nekik semmi közük a fejlesztésekhez, nem kérték régi épületek lerombolását és újak felhúzását. A Kristály Csarnok és környéke látványterveit jóváhagyták, miután a bakui illetékesek azt közölték, hogy a beruházások lényegében beépítetlen területeken valósulnak meg. Az EBU állítja, politikával sosem foglalkoznak – 1969-ben, a Franco-rezsim idején Madridban is rendeztek akkor még Eurovíziós Nagydíjnak nevezett dalversenyt.
A kőolajban és földgázban gazdag Azerbajdzsán már jó ideje széleskörű nemzetközi kampányt indított, amelynek célja az országimázs javítása és befolyásának növelése. Ebbe illeszkedett az Alijev-család által irányított szovjet utódállam indulása az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó tagságáért. A harmadik világbeli országoknak bőkezű fejlesztési segélyeket kilátásba helyező Baku Magyarországot és a jóval esélyesebbnek tartott Szlovéniát is maga mögé utasította a múlt októberi New York-i szavazáson.
Az imázskampány része volt a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál megnyerésére indított „offenzíva” is. Azerbajdzsánt az Eldar & Nigar duó képviselte, a Running Scared című szám svéd-brit koprodukcióban született. Az anyagiakban nem szűkölködő projekt mögött nem kisebb támogató személyiség, mint Mehridan Alijeva, az államfői posztot betöltő, s a 9,1 millió lakosú országot autoriter módon irányító Ilham Alijev felesége állt.
Leila Junusz szerint a bakui Euróvíziós-döntő megszervezése körüli visszaélések és emberi jogsértések sokat elárulnak a kritikus sajtót különböző módszerekkel elhallgattató rezsim természetéről. – Ebben az országban nem tisztelik sem a jogot, sem az erkölcsöket – nyilatkozta a Spiegel Online-nak az asszony, aki még a Szovjetunió fennállása idején kezdett el harcolni az emberi jogok érvényesüléséért. Az azeri emberjogi aktivisták egyébként bojkott helyett az „Énekelj a demokráciáért!” (Sing for Democracy) kampánnyal próbálják meg felhívni a figyelmet a nyilvánvaló jogsértésekre.
Az egyelőre álmok szintjén mozgó Nabucco-gázvezeték kapcsán a Nyugat, így az egymást követő magyar kormányok által is körbeudvarolt Alijev-rezsim módszereiről sokat elárul, ahogy „elbánni” próbáltak Markus Löninggel. A Merkel-kormány emberjogi megbízottja az év elején levélben fordult a német versenydal kiválasztásért felelős producerhez, Stefan Raabhoz azt kérve: éljenek a rendkívüli lehetőséggel és álljanak ki az emberi jogok érvényesülése mellett. A szabaddemokrata Löninget gyorsan kipécézte magának a kormánypárti azeri sajtó. Az egyik rezsimhű napilap részegesnek nevezte a német politikust, aki tulajdonképpen az ősellenség, Örményország zsoldjában áll, ráadásul viszonya van Junusszal. Összeesküvés-elméletből jeles.
Örmény dal márpedig nem lesz. Bár eredetileg úgy volt, hogy Örményország is részt vesz a 2012-es bakui Eurovíziós Dalfesztiválon, a két ország ellenséges viszonyára tekintettel Jereván tegnap úgy döntött, hogy nem küldi el képviselőjét a megméretésre – jelentette be tegnap az esemény szervezőjeként az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU). Az örmény hatóságok Ilham Alijev egyik egyik február végi beszédén akadtak ki, ihletett pillanatában az azeri államfő ugyanis azt találta mondani, hogy „számunkra a legfőbb ellenséget a világon élő örmények és az irányításuk alatt (sic!) ténykedő korrupt, képmutató politkusok jelentik”. „Annak ellenére, hogy Azerbajdzsán minden résztvevőnek biztonsági garanciákat ígért, nincs értelme elutaznunk egy olyan országba, ahol ellenségként fogadnak” – hangzott erre tegnap a jereváni reakció. Az említett biztonsági garanciákra alighanem a hegyi-karabahi háború miatt van szükség: az azeri enklávéban élő szakadár örmények és a központi hatalom hat éven tartó véres konfliktusát 1994-ben nem béke, csak tűzszünet zárta le. Közleménye szerint az EBU „mély csalódottsággal” vette tudomásul a távolmaradásról szóló jereváni döntést. (Á. Z.)
