Elnökválasztás vagy puccs?
A tüntetők a két legjelentősebb ellenzéki párt, a Nemzeti Front a Demokrácia Védelmére (FNDD) és a Demokratikus Erők Tömörülése (RFD) együttes felhívására vonultak a főváros utcáira május 18-án, követelve, hogy mindenféle választási komédia helyett helyezzék vissza a hatalomba az ország közel ötven éves történelmének első és eddig egyetlen szabad, demokratikus választásokon győztes Szidi Uld Sejk Abdallahit. A tavalyi puccs óta ez volt a legnagyobb méretű és hatású demonstráció Aziz tábornok uralma ellen.
Az 1960-ban függetlenné vált egykori francia gyarmaton szinte ismeretlen a polgári kormányzás. A hatalmat mindig valamely katonai junta gyakorolta egészen a következő puccsig. A legtovább Mauja Uld Szid' Ahmed Taja tartott ki, ám húsz évi uralkodás után 2005-ben őt is elsöpörte egy katonai államcsíny. A zendülők a hatalom megszerzésekor ígéretet tettek, hogy két éven belül szabad, demokratikus választásokat írnak ki, s láss csodát, az ígéret teljesült: 2007-ben még a külföldi megfigyelők szerint is tiszta referendum nyomán került az elnöki székbe Abdallahi. Az újdonsült elnök nem nézte jó szemmel, hogy a hadsereg vezetői ellentéteket szítanak a kormánypárton belül, ami puccskísérlet előkészületeire utalt. Abdallahi alighanem ezt kívánta megelőzni azzal, hogy bejelentette a vezérkar és az elnöki testőrség főparancsnokainak leváltását.
A megsértett katonák nem várhattak tovább: 2008. augusztus 6-án saját testőrei, élükön az elbocsátott főparancsnokkal, Mohamed Uld Abdul Aziz tábornokkal - foglyul ejtették, és házi őrizetbe vették Abdallahit. Egyes megfigyelők nem is igazi államcsínyről, csupán palotaforradalomról, avagy a régi szövetségesek közötti „számlarendezésről" beszéltek. Őket igazolja, hogy még a főváros utcáin sem volt jele semmiféle harcnak. Lövés nem dördült, az újságok is rendben megjelentek, s az élet a szokásos kerékvágásban haladt tovább.
Annál inkább dúlt a csatározás a politikai körökben. Már Abdallahi megválasztása után néhány hónappal kirobbantak a régóta lappangó ellentétek: a kormányzó pártból nem kevesebb, mint 48 képviselő lépett ki egy hét leforgása alatt. De fokozták a feszültséget az északi arab és a déli szudáni eredetű népcsoportok ellentétei is, de az elnök nem tudott megbirkózni a szinte állandó élelmiszerhiánnyal és az al-Kaida térnyerésével sem. Az ország elmaradottságát jelzi az is, hogy még ma is több százezer ember él rabszolgasorban, noha hivatalosan már tizennyolc éve megtiltották a rabszolgatartást.
Természetesen - mint minden korábbi elődje - Aziz tábornok, mint az új katonai junta feje rövid időn belül új választások kiírását ígérte. Közben vasmarokkal tartotta kezében a hatalmat, amelybe a mauritániaiak többsége hamar beletörődött. Nem úgy a külvilág, elsősorban a 3,2 millió lakosú, tíz Magyarországnál is nagyobb területű északnyugat-afrikai államnak a legtöbb segélyt folyósító Egyesült Államok és az Európai Unió. A világ egyik legszegényebb országában (ahol az éves nemzeti jövedelem nem éri el a fejenkénti nyolcszáz dollárt sem) a születéskor várható élettartam alig haladja meg az 50 évet. A gazdasági világválság pedig csak rontott a helyzeten, a megmaradt segélyek is megcsappantak.
A szegénység fokozódása pedig az egyre erősödő, s - legalábbis Aziz tábornok eltávolításában - mind egységesebb ellenzék harcot indított a Legfelsőbb Államtanács (a katonai junta hivatalos neve) hatalmának „bebetonozása", egy várható választási komédiával megerősítése ellen. Éppen a katonai kormányzás volt az alkotmányos akadálya az új referendum kiírásának, ezért Aziz tábornok feloszlatta a testületet, s egyben jelöltette magát elnöknek.
Megfigyelők szerint két riválisának nem sok esélye van a győzelemre, s ezt Aziz is fennen hangoztatja. A tábornok tudatában van annak is, hogy Párizs és Washington mindaddig nem avatkozik bele az ország ügyeibe, amíg a kormányzat (legyen az bármilyen összetételű, irányzatú) el tudja hitetni, hogy keményen harcol az iszlám terrorizmus ellen. Nem lehet könnyű, hiszen az ország lakosságának 99 százaléka muzulmán vallású és a szegénység, valamint a permanens politikai zűrzavar is az al-Kaida malmára hajtja a vizet.
A kampány a múlt héten elkezdődött, s mivel a média szinte egészében a kormányzat kezében van, az ellenzék egyetlen esélye a tábornok államfői megerősítése ellen a tömegtüntetés és a voksolás bojkottja lehet. Nagyon veszélyes ez a stratégia, hiszen a politikai zűrzavar könnyen melegágya lehet egy újabb, ki tudja, milyen politikai színezetű puccsnak.
