A párttanács határozata szerint Obama „sokfajta" módon megszegte hivatali esküjét. A dokumentum konkrétan az kifogásolta, hogy az elnök öt guantánamói tálib fogoly szabadon engedése ellenében érte el az Afganisztánban öt évig fogva tartott Bowe Bergdahl őrmester szabadon bocsátását, nem tartotta be azt az ígéretét, hogy az emberek az egészségügyi reform után is megtarthatják korábbi biztosítási szerződésüket, valamint hogy olyan intézkedéssorozat kidolgozásával bízta meg az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségét (EPA), amely 2030-ra harminc százalékkal csökkentené a meglévő erőművek szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös szintről.

A konvenció küldöttjei 191-176 arányban szavazták meg a határozatot. Kristi Noem, az állam szövetségi képviselője a dokumentum elfogadása előtt úgy nyilatkozott, nem gondolja, hogy az impeachment a legjobb módja az Obamával szembeni fellépésnek. Noem szerint inkább azokkal a képviselőházi bizottsági vizsgálatokkal lehet az elnököt hatékonyan sarokba szorítani, amelyeket a veteránügyi minisztériumban az egészségügyi ellátás lassúsága miatt kitört botrány, a konzervatív csoportok ellen az adóhivatal által indított kutakodás, a bengázi amerikai képviselet elleni támadás, valamint a tálibokkal lefolytatott fogolycsere ügyében indítottak.

A mindössze 791 ezer lakosú Dél-Dakotának két szövetségi szenátora – a demokrata Tim Johnson és a republikánus John Thune – van, és Noem jelenti az egyedüli kongresszusi képviselőjét.

Még ha a republikánus többségű képviselőház meg is szavazná Barack Obama felelősségre vonását, a jelenleg demokrata többségű szenátusnak akkor is meg kellene vizsgálnia a vádak megalapozottságát. A szövetségi felsőház kétharmados többséggel foszthatná meg Obamát a hivatalából.

A kongresszus csak rendkívüli esetben alkalmazza az impeachment eszközét, és 1789 óta csak 64 alkalommal kezdeményezett ilyen eljárást különböző szintű szövetségi tisztségviselők ellen. Hivatallal való visszaélés miatt mindössze két elnök felelősségre vonását kezdeményezte a szövetségi képviselőház: Andrew Johnsonét és Bill Clintonét. A Watergate-botrányba belebukott Richard Nixon esetében a bizottsági szinten jóváhagyott impeachment nem jutott el a plenáris szavazás szintjéig. A szenátusban azonban sem Johnson, sem Clinton esetében nem volt meg az elnök elmozdításhoz szükséges szavazatszám.