Értesüléseink szerint sokan nem rokonszenveznek a munkabeszüntetés ötletével, de a munkavállalói jogok csorbítását sem fogadják el. Átérzik, hogy a gazdasági válság közepette nem szerencsés a bérek felfelé igazításáért akciókat szervezni, belemennének más megoldásba is, ha volna, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az indexálás mechanizmusát jogszabály határozza meg, amely nehéz tárgyalások eredményeként jött létre, s ettől csak akkor lehetne eltérni, ha a felek ésszerű új ötletekkel állnának elő.

A Bizottság számítása szerint 3,7 százalékkal kellene növelni az európai hivatalnokok bérét. Ám előbb tizenöt, majd tizenkét tagállam a válságra hivatkozva ezt elutasította. A vitát az európai bíróság elé lehetne vinni, de a szakszervezetek egyelőre a sztrájkok megindítását tartják a célravezető módszernek. Egyben jelezték: ha az érintett tagországok - amelyek között találhatóak a nagyok is - továbbra is ellenkeznek, akkor a felállítandó külügyi szolgálatba meghatározott időre toborozandó diplomaták felvételi vizsgáját nehezítik meg, s nem járulnak hozzá a munkaerő-toborzás általános reformjához sem.

Az utóbbi napokban az Európai Parlamentben is elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a jól fizetett európai tisztviselők jövedelmét talán nem most kellene emelni. Az eurószkeptikus tábor is élvezkedett. A munkabeszüntetésnek a visszhangja bizonyosan nem jó a megszorításokra kényszerülő tagországokban. A dolgozók viszont úgy érzik, az automatizmusokat felrúgó tagállamok könnyű prédájává válhatnak a jelenlegi válságos körülmények között.

A szakszervezetek azonban emlékeztetnek rá: a jövedelem meghatározása és az éves indexálás rendszere a hetvenes évek feszült egyezkedései során alakult ki. A nyolcvanas évek elejétől nagyjából tízéves időszakokra állapodtak meg, s többnyire a munkavállalók tettek engedményeket. A 2004-2012-es időszak során a bérek vásárlóereje valamelyest csökkent. A 3,7 százalék a megállapodott mechanizmus alapján jött ki: ennek egyik tényezője a brüsszeli nemzetközi index, amely egyfajta inflációs kiigazítást tartalmaz, a másik nyolc nyugat-európai ország közalkalmazotti bérének a GDP-vel súlyozott átlaga. Előbbi a 2008-2009 közepe közötti időszakra 0,9, utóbbi 2,8 százalék, összesen tehát 3,7 százalék.

A szakszervezetek szerint a rendszer előrevetíti, hogy ha a tagországokban a költségvetési hiányok csökkentése végett például befagyasztják vagy csökkentik a közalkalmazotti béreket, akkor a jövő év végén a most kiszámolt index akár negatív is lehet, tehát a bérnek nemcsak a reálértéke eshet, hanem nominálisan is kevesebbet vihetnek haza a jelenleg nagyjából havi 2500 és 16000 ezer eurót kereső hivatalnokok. A magas keresetűek persze a főigazgatók. Sőt, 2004-ben a kezdő fizetéseket tíz százalékkal csökkentették, s lehetővé tették, hogy az uniós hivatalok meghatározott időre vegyenek igénybe munkaerőt havi 1550 euróért.

Ha az érintett tagállamok nem változtatnak álláspontjukon, figyelmen kívül hagyják a jogszabályt, s arra építenek, hogy a közvélemény a jelenlegi nehéz helyzetben persze úgyis nekik ad igazat, akkor évente ismétlődhet ez a bérkiigazítási vita, amelyet a hosszabb távon alkalmazandó mechanizmus megelőzni akart. A gazdasági válság sötét felhőjének árnyéka azonban végül is rávetül az összes szereplőre.