Elment az I. világháború utolsó veteránja
A brit születésű Choules 15 évesen kérte felvételét a brit haditengerészethez, hogy fivérei nyomában ő is harcolhasson. A sorozás sikere érdekében idősebbnek hazudta magát, így kerülhetett a Revenge hadihajóra, amelyen 17 éves korában került harcba az Északi-tengeren. Choules a háború után a Fekete-tengeren teljesített szolgálatot, 1920-ban Ausztráliába ment, ahol 1956-ig volt a hadsereg kötelékében. A második világháborúban az ausztrál hadsereg tisztjeként szolgált. Feladata a Perth melletti Fremantle stratégiai fontosságú kikőtőjének felrobbantása volt, japán támadás esetén. (Erre végül nem került sor.)
Bár élete a hadsereghez köti – leszerelése után a rendőrségnél dolgozott – hangos pacifista volt. Sosem vett részt az évfordulós felvonulásokon és helytelenítette az ANZAC napi megemlékezéseket is. (Az ANZAC Ausztrália és Új-Zéland egyesült csapatainak rövidítése. Az április 25-i napon a közös erők Gallipoliban folytatott első világháborús harcaira és az ott elesett katonákra emlékeznek.)
Choules három gyermekét és tizenegy unokáját élte túl. 84 éves lánya jelenleg is él. Feleségével, aki három éve hunyt el 76 évet élt együtt.
Choules két évvel élte túl az utolsó, harcokban is részt vevő veteránokat, akik szintén Nagy-Britanniában éltek. Utolsó szolgálatot teljesítő szemtanúja az eseményeknek a 110 éves Florence Green maradt, aki nővérként dolgozott a 92 éve véget ért háborúban. (BBC)