Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, hiába az alig érzékelhető infláció, a hozzávetőlegesen bő negyvenezer ember Brüsszelben, Luxembourgban és Strasbourgban kész letenni a munkát, hogy követelésének, s a több mint harmincéves hagyománynak érvényt szerezzen. Azaz most is kierőszakolja a bérek hozzáigazítását a kiválasztott nyolc nyugat-európai ország (Németország, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxembourg, Hollandia és Nagy-Britannia) közalkalmazotti jövedelmének változásához.

Csakhogy most ellenállásba ütköztek a szakszervezetek. Az évek során rutinná szelídült béremelés a gazdasági válság közepette igen rossz üzenetet küld az uniós polgároknak, s a huszonhét tagállamból tizenöt, köztük az említettek egy része is, ellenzi a 3,7 százalékra kiszámított index alkalmazását. A válasz: munkabeszüntetés. Az első figyelmeztető, háromórás sztrájkot hétfőn délelőtt tarthatják meg, amikor egyébként az Európai Tanács brüsszeli épületében az agrárminiszterek jönnek össze. Aztán pénteken jöhet a következő, s elképzelhető, hogy az Európai Parlamentben és a Bizottságban is leállnak néhány órára. A Bizottság a maga részéről azonban javasolta a 3,7 százalékos kiegészítés megadását, mert ez szerződéses feltétel, s az érintettek nyugodtan a luxembourgi bírósághoz fordulhatnak. Akadt erre példa a közösség történetében,  sok-sok évvel ezelőtt, akkor a dolgozók nyertek. A végrehajtó testület szóvivője pedig figyelmeztette a tagállamokat, ha makacskodnak, megint alulmaradhatnak.

Az uniós pazarlást gyakorta pellengérre tűző, euroszkeptikusnak elkönyvelt brit Open Europe intézet emlékeztet rá, hogy az EU-ban a titkárnők is 2550 eurót keresnek havonta, a főigazgatók meg 17700 eurót, s ehhez jön még a lakhatási támogatás, a gyermekek után járó oktatási segítség, az uniós alkalmazottaknak kínált megannyi kedvezmény bankokban, boltokban, autókereskedésekben.

A tizenöt ellenző állam a krízisre hivatkozásban keres jogi kapaszkodót, miközben az alkalmazottakat képviselő szakszervezetek vezetői leveleket írogatnak, amelyek például azzal akarják fenntartani a harci szellemet, hogy az alapvető jogok megnyirbálását vizionálják, s a bérek vásárlóerejét féltik, bár az uniós szakértők bizonyosan tudják, hogy a 3,7 százalék messze meghaladja az inflációt. Az egyik szakszervezeti vezető még azt is megengedte magának, hogy lejegyezze: a plusz bér benne van az uniós költségvetésben, ha nem fizetik ki elvész, s netán a válsággal küzdő tejágazatban köt ki.

Az Open Europe hozzáteszi: azok követelőznek, akik előírták például a balti államoknak, hogy csökkentsék a köztisztviselők fizetését, s akik nyilván örvendnek, hogy a brit kormány a büdzséhiány szorításában bérbefagyasztást tervez az állami szektorban.

Brüsszel, az EB Berlamon épülettömbje