Geoffrey Howe volt a leghosszabb ideig szolgáló kabinettag Margaret Thatcher 11 évig tartó kormányfői időszakában, ám 1990 novemberében, a miniszterelnök Európa-politikáját rendkívül erőteljesen bíráló, azóta is rendszeresen idézett, mára a brit politikatörténet egyik prominens epizódjaként számon tartott alsóházi felszólalásában bejelentette lemondását.
Sokan máig úgy tartják, hogy ez indította el azt a politikai láncreakciót, amely néhány héttel később Thatcher bukásához vezetett.

Howe 1975-ben, Edward Heath volt kormányfő lemondása után indult a Konzervatív Párt vezetői - és az ezzel együtt járó miniszterelnök-jelölti - tisztségéért, ám a versengésből Margaret Thatcher került ki győztesen, aki négy évvel később választási győzelemre vezette a pártot és Nagy-Britannia első, máig egyetlen női miniszterelnöke lett.

Thatcher három választást nyert meg egymás után, ami rekord a Konzervatív Párt történetében, és Geoffrey Howe mindvégig vezető pozíciókat töltött be mellette. A kormányfő és Howe Európa-politikája között azonban Thatcher miniszterelnöki időszakának végére egyre szélesebbre nyílt a szakadék, egyre nyilvánvalóbbá váltak a nézetkülönbségek, és ez végül azt eredményezte, hogy Howe 1989 nyarán távozott a külügyminisztérium éléről.

Thatcher felajánlotta neki a belügyminiszteri tárcát, ezt azonban Howe nem fogadta el. Elfogadta viszont az alsóház vezetőjének tisztségét, ami nem azonos az alsóház elnökének posztjával; az alsóház vezetője a kabinet tagja, és felelősségi körébe tartozik a kormány törvényalkotási programjának parlamenti irányítása.

Howe egyben miniszterelnök-helyettes is lett, de viszonya Thatcherrel végképp megromlott, és más sohasem állt helyre.
Geoffrey Howe 1990. november 13-án elmondott, Thatchert súlyosan bíráló alsóházi felszólalásának közvetlen előzményeként a kormányfő az európai vezetők római tanácskozásán hivatalosan leszögezte, hogy Nagy-Britannia soha nem kíván csatlakozni az akkor még csak tervezett közös európai valutához.

Lemondását bejelentő beszédének híressé vált mondatában Howe olyan krikett-csapatkapitányhoz hasonlította Thatchert, aki maga töri ketté csapatának ütőit, mielőtt a pályára küldené a keretet.

Ez a mozzanat gyakorlatilag jeladásnak bizonyult ahhoz, hogy a Konzervatív Párt akkor már régóta elégedetlenkedő prominens képviselői megindítsák kampányukat Thatcher elmozdítására. Ezt néhány héten belül sikerült is elérni.

Thatcher utódjának, John Majornek egy választási győzelemre még futotta 1992-ben a Konzervatív Párt élén, de utána Tony Blair és az általa vezetett Munkáspárt évtizede következett. Blair szintén három választást nyert egymás után - és szintén kénytelen volt idő előtt lemondani harmadik kormányfői mandátuma közepén, a pártján belüli nyomásnak engedve.