Angliában háborús bűnökkel vádolják a volt izraeli külügyminisztert
A The Guardian és a Financial Times szerkesztősége is látta a hivatalos dokumentumot, amit később, amikor kiderült, a volt izraeli külügyminiszter lemondta londoni útját, visszavontak. Az ellenzéki Kadima párt jelenlegi vezetőjének őrizetbe vételét palesztinokat képviselő ügyvédek kérték az idei gázai hadjáratra hivatkozva, melynek idején Livni külügyminiszterként szolgált. A palesztin fél állítása szerint a háromhetes offenzíva 1600, zömében polgári áldozatot követelt. Izrael számítása szerint az 1166 halott többsége a palesztin harcosok közül került ki.
Cipi Livni a hangsúlyozottan nem politikai beállítottságú, Izraelt támogató alapítvány, a Jewish National Fund konferenciáján szólalt volna fel. Szóvívője igyekezett csökkenteni a feszültséget, mondván, Livni már korábban, sűrű programja miatt lemondta londoni útját, és ennek semmi köze nem volt a letartóztatás veszélyéhez. A londoni külügy számára mégis kínos lehetett a bírósági beavatkozás, mert megerősítette az aggodalmat, hogy izraeli politikusok távol fogják tartani magukat az Egyesült Királyságtól. A Foreign Office közleményt adott ki az ügyben, hangsúlyozva, London „mindent megtesz a közel-keleti béke elősegítése érdekében és Izrael stratégiai partnere kíván lenni. Ennek megvalósításához az izraeli politikusoknak be kell tudniuk utazni az Egyesült Királyságba”.
Nem egészen három hónappal ezelőtt az izraeli védelmi miniszter ellen bocsátott ki a bíróság letartóztatási parancsot az 1988-ban elfogadott büntető törvénykönyv alapján, mely angol és walesi bíróságoknak háborús bűncselekményekkel kapcsolatban egyetemes jogi illetékességet biztosít. A Munkáspárt brightoni konferenciáján megjelent Ehud Barak aktív kormánytagként immunitást élvezett, így megmenekült a letartóztatástól.
A napokban a zsidó állam londoni nagykövete részt vett Glasgowban a Celtic-Hapoel Tel Aviv mérkőzésen, melyet megelőzően a Skót Szakszervezetek Tanácsa megpróbálta rábeszélni a skót drukkereket, hogy tiltakozásként lengessenek palesztin zászlókat. A szurkolók többsége a földre dobta a papír lobogókat, de Ron Prosor követ a The Scotsman napilapnak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy „az Egyesült Királyság az Izrael-ellenes érzelmek központjává vált, Skóciára pedig a jelenség koncentráltan érvényes”. A brit kormány egy december eleji intézkedése nyomást helyezett Izraelre. A földművelésügyi tárca, a Defra arra utasította a szupermarketeket, hogy az árucikkeken külön tüntesse fel, azok a ciszjordániai zsidó településekről származnak, vagy palesztinok termesztették/készítették őket. Mindeddig a térségből importált élelmiszerre ragasztott cimkén csak annyi állt, hogy „Produce of the West Bank”. Az Európai Unió szabályai értelmében is a kiskereskedők szabálysértést követnek el, ha a megszállt területekről behozott termékeket „Produce of Israel”-ként jelölik meg. A cimkézést sokan fogták fel úgy, mint egy lépést a fogyasztói bojkott felé.
Jóval régebbi, barátságtalan, de mindmáig eredménytelen kezdeményezés brit egyetemi oktatóktól is kiindult. A főiskolai tanárok és kutatók szakszervezete, az UCU 2002 óta számos alkalommal javasolta – a palesztin nép elnyomására hivatkozva – az izraeli felsőoktatási intézmények bojkottját. Végül az Izraellel kapcsolatos brit politika egy kirívó jelenségére múlt héten a nemzetközi hírű történész is felhívta a figyelmet. Egy előadás során feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy II. Erzsébet számos elnyomó rezsimet, köztük Líbiát, Iránt, Szaúd-Arábiát is felkereste, több mint 250 hivatalos útján 129 különböző országban járt, de a Szentföld nem tartozott ezek közé? „Pedig Izraelben melegebb fogadtatásra számíthatna, mint tavaly Ugandában, ahol még a szállodáját sem fejezték be időben” – tette hozzá Andrew Roberts
