A jogász végzettségű bátor portugál egyike azon diplomatáknak, akik a második világháború alatt útlevelek, menlevelek és vízumok kiadásával összes­ségében több százezer életet mentettek meg. Sousa Mendes lelkiismereti lázadásának hetvenedik évfordulóján a világ számos nagyvárosában hálaadó istentiszteletekkel emlékeznek meg róluk – így a magyar zsidók megmentésére folytatott akciókban a legfőbb szerepet játszó svéd Raoul Wallenbergre és a svájci Carl Lutzra is. A budapesti Dohány utcai zsinagóga kertjében a héten emlékeztek Sampayo Garridóra és Teixeira Branquinhóra. A budapesti portugál nagykövetség két diplomatája a nácik által megszállt Magyarországon több mint ezer ember életét mentette meg.

A diplomáciai karrierje során Zanzibárban, Brazíliában és az Egyesült Államokban is dolgozó Aristides de Sousa Mendes (1885–1954) az antwerpeni konzulátusról került Bordeaux-ba. Már 1939 őszén, Lengyelország német lerohanása után elkezdett portugál vízumokat adni a nácik elől menekülőknek. Az „ipari szintű” vízumkiadást 1940 tavaszán, a Wehrmacht sikeres nyugati, Franciaország jelentős részének elfoglalását jelentő hadjárata nyomán kezdte meg. ­Chaim Kruger rabbival együttműködve több mint harmincezer vízumot adott ki. Magyar vonatkozású szál, hogy a diplomata segítségével jutott Portugáliába a nácikkal szemben álló Habsburg Ottó is.

A második világháborúban a semlegességet választó, de azért erősen a tengelyhatalmakkal szimpatizáló Portugáliát diktatorikus módszerekkel irányító miniszterelnök, António de Oliveira Salazar 1940. június végén visszarendelte posztjáról az alkalmatlannak nyilvánított diplomatát. A külügy állományából elbocsátották, jogi praxisát sem olytathatta. Betegen, szegénységben halt meg. Bár 1966-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet az igazak közé választotta, Portugáliában csak 1988-ban rehabilitálták: posztumusz nagyköveti rangot és magas állami kitüntetést kapott bátor bordeaux-i tetteiért.

Aristides de Sousa Mendes