Még mindig tartja a Bagdadtól jó 110 kilométerre nyugatra fekvő Ramadi központját az Iszlám Állam (IS) ötszáz dzsihadistája. A várost a bagdadi kormánycsapatok, a hozzájuk csatlakozott síita különítményesek és iráni „önkéntesek" ostromolják – eddig sikertelenül. Lassan és nehézkesen folyik az IS kiszorítása Észak-Irakból.

A megfeneklett helyzetből elege van az Egyesült Államoknak. Ashton Carter védelmi miniszter nemrég a washingtoni Kongresszusban meglebegtette, hogy érdemes lenne nagyobb számban újra bevetni amerikai csapatokat a harcokba. A héten Carter Bagdadban járt, ahol elővezette a javaslatot, amely értelmében az IS elleni szárazföldi offenzívát amerikai Apache (Apacs) harci helikopterekkel támogatnák. Ezenkívül amerikai különleges egységeket vetnének be kiképző-támogató feladatokkal.

Magad uram, ha rakétád nincsen. Iraki kormánykatona Ramadinál az Iszlám Állam által házilag fabrikált lövedékkel Ahmad Al-Rubaye / AFP

Eddig a katonai szakértők hadosztályokat segítettek – a jövőben már a dandárokhoz delegálnák őket, akik bizonnyal részt vennének a harcokban is. Carter javaslatára Haider al-Abadi iraki kormányfő nem válaszolt, amit visszautasításként lehet értelmezni.
Pedig az Obama-adminisztráció több gesztust is tett a síita kormánynak. Erőteljes nyomást gyakoroltak Törökországra, hogy vonja vissza Moszul közeléből létszám feletti csapatait. A törökök Basika város közelében táboroztak, ahol a kurd autonómia pesmerga harco­sait, illetve szunnita önkénteseket készítettek fel az IS elleni bevetésre.

Jól tájékozott elemzők azonban azt feltételezték, hogy a törökök esetleg megpróbálkoznak vele, hogy kiverjék a milliós Moszulból az IS-t. Ez viszont nem lenne Bagdad ínyére. Annyira zavarja őket a török jelenlét, hogy az Arab Ligához fordultak az ügyben. Időközben a basikai tábort támadás érte: több török kiképző megsérült és számos szunnita meghalt. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök sietve kijelentette, hogy a támadás – ami az ankarai kormánynak jól jött volna – igazolja a török katonai jelenlétet. Több megfigyelő ugyanis feltételezi, hogy nem is annyira az IS zavarja őket a térségben, mint a szeparatista Kurd Munkáspárt (PKK) gerillái, akik ismét támadnak török földön is, miután a különböző békepróbálkozások rendre csődbe mentek.

Az iraki kormányzat nem sieti el az IS elleni műveleteket. A dzsihadisták sikereiket ugyanis főleg annak köszönhették, hogy Bagdad elidegenítette az észak-iraki tartományok szunnita lakosait. Az ameri­kaiak által kiképzett és fizetett szunnita törzsi milíciákat lefegyverezték, a harcosokat bebörtönözték. Most próbálkoznak a törzsi fegyveres erők újraélesztésével. A kérdés az, megtarthatja-e Bagdad a síita kormánnyal szemben bizalmatlan körzetet.

A The Wall Street Journal korábban megírta, hogy Tikrit visszafoglalásában fontos szerepük volt az újjászervezett törzsi csapatoknak. Ott vannak Ramadi ostrománál is. A tekintélyes lap riporterének törzsi vezetők eközben panaszkodnak, hogy ők – ellentétben a síita különítményekkel – „a szovjet korból maradt magyar fegyvereket kapnak. A nekik kiosztott M–16-os és AK–47-es gépkarabélyok elmaradnak az IS nagyobb erejű és lőtávolságú fegyvereitől. Az IS nagy tűzerővel lő ránk, mi meg ülünk, várjuk, hogy közelebb jöjjenek, hogy visszalőhessünk."

A törzsi vezetők a kormány szunnitaellenes érzelmeivel magyarázzák az állapotokat. Az iraki fejlemények arra utalnak, hogy több térségi szereplő is szeretné mielőbb felszámolni az IS-t. Katonai erő van hozzá, de olyan nagyok az IS ellenségei közötti ellentétek, hogy ez komolyan akadályozza a művelet eredményességét.