– Az egész világon tönkremenőben vannak a gyarapodó, a növekedő, az értékrendet továbbadó, a jó úton megtartó közösségek. A Szentatya jól látja, sok-sok gondolkodó emberrel együtt, és jól látják a mi magyar gondolkodó testvéreink is, hogy magyar népem, székely népünk, római katolikus közösségeink is megcélozták már azok az arctalan, démoni erők, amelyek csak egyet akarnak: szétverni mindent, ami még van, bennünket lelkileg földönfutóvá tenni, kiszolgáltatni a multik kénye kedvének, hogy aztán koldusszegényként azt tegyenek velünk, amit akarnak – fejtegette. Hozzátette: egyként félti magyar közösségeinket és egyházi közösségeinket; magyarként tud római katolikus lenni, és római katolikusként tud magyar lenni.

– Azért kapcsolom össze a kettőt, mert ha szétválasztom, akkor megtagadom őseimet, akik nekem hazát, hitet és nem is akármilyen kultúrát és civilizációt hagytak örökül. Tehát ha becsületes emberként, elkötelezett keresztényként akarunk élni, a kettő össze kell kapcsolni, de nagyon szorosan – hangsúlyozta a szónok. A gondolatmenet enyhén disszonáns, a csíksomlyói búcsú hovatovább ökumenikus jellegét tekintve.

Oláh szerint a magyarságnak olyan családokra és közösségekre van szüksége, amelyek lehetővé teszik az újjászületést, a megújulást. Tisztában van vele, hogy „semmilyen közösség nem adódik magától, és nem lehet szert tenni rá leszállított áron", ehhez azonban „fontos volna fölébredni". Az ébresztő szót szerinte azok a lelkipásztorok vagy világi emberek fogják kimondani, akik „folyton Istenre figyelnek, s amit lelkük megszólításként meghall, azt megpróbálják életté váltani". Ugyanakkor úgy vélte, „elég volt az értelmetlen zászlólengetéstől, elég volt az egyházi és nemzeti romantikától", és Széchenyi István példájával szemléltette, hogy „eljött a tettek ideje". – Népünknek mind egyházi, mind világi vonalon alázatos, képességeiket jól ismerő vezetőkre volna szüksége – zárta a gondolatsort a főesperes.

A csíksomlyói ferencesek évről évre megpróbálják – több-kevesebb sikerrel – mentesíteni a búcsút a politikai felhangoktól. A szombati főszónok prédikációjában utalt is rá: „jóakarók" őt magát is figyelmeztették.

A román közvélemény az előző évektől eltérően nem szentelt különösebb figyelmet a csíksomlyói búcsúnak annak ellenére, hogy a zarándokok között ott volt Áder János magyar államfő is.