II. Albert belga uralkodó hétfőn elfogadta a kormány múlt héten felajánlott lemondását, de egyúttal megbízta a testületet azzal, hogy ügyvezető jelleggel vigye tovább a folyó ügyeket - közölte a királyi palota. A flamand kereszténydemokrata Yves Leterme-nek amiatt kellett vennie a kalapját, hogy a legfelsőbb bíróság megállapította: vannak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy kormányzati részről befolyásolni igyekeztek egy fellebbviteli bírósági ítéletet a pénzügyi válságba került Fortis bankkal kapcsolatban.

A szóban forgó bírósági ítélet a Fortis kisrészvényeseinek kezdeményezésére megakasztotta annak a kormányzati tervnek a megvalósítását, hogy a bank- és biztosítási konszern nagy részét eladják a francia BNP Paribas nagybanknak.

Leterme közölte, hogy az új kormány megalakításakor semmilyen szerepet nem kíván játszani. Ennek nyomán a belga belpolitikai kommentátorok zöme arra számított, hogy az uralkodó az ország régi, tekintélyes politikusai közül bíz meg valakit fél évre az ideiglenes kormány vezetésével, és jövő év júniusban alighanem előre hozott választásokat tartanak, egyszerre az európai parlamenti és a tartományi választásokkal.

Ez utóbbi valószínűsége most semmivel sem csökkent, de a királynak nem sikerült átmeneti utódot találnia. A hét végén ugyan egyre többen emlegették Jean-Luc Dehaene nevét - ő is flamand kereszténydemokrata, korábban kormányfő is volt, bár csaknem egy évtizede visszavonult az országos politikától -, ám azt is megjegyezték, hogy Dehaene-t sem fogadná örömmel az összes koalíciós párt.

A három nagy politikai-ideológiai család - kereszténydemokrácia, szocialisták, liberálisok - pártjai közül vallon részről mind a három, flamand részről két irányzat van benne a kormányban, egyedül a flamand szocialisták ülnek ellenzékben. Egyes kommentátorok tudni vélik: Dehaene azt a feltételt szabta, hogy ez utóbbiak is csatlakozzanak egy "csaknem egységkormányhoz".

Leterme megnyerte a 2007. júniusi parlamenti választásokat, de ezután kilenc hónapig nem volt képes kormányt alakítani. A koalíciós partnernek kiszemelt pártok közül a francia ajkú vallon pártok ugyanis elutasították, hogy a hollandul beszélő flamandok tovább lazítsák a belga szövetségi állam összekötő kapcsait. A koalíció létrejötte sem vezetett oda azóta sem, hogy a flamand és a vallon közösség megállapodjon az államreform alapvető kérdéseiben.