A református egyház szertartása szerint megtartott, hamvasztás előtti búcsúztatáson a magyar kormányt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes képviselte, aki a család kérésére felolvasta Orbán Viktor személyes hangú levelét. A miniszterelnök egyebek mellett azt írta: a nemzet jövője a múltban és a kultúrában gyökeredzik, ezért mindazok, akik a műveltség alapjaira és hagyományai megismerésére tanítják gyermekeinket, a jövő építőköveit rakják le. Tamás Aladárné, sokak számára csak Ilonka néni ilyen kivételes magyar építő volt, ő nemcsak az ábécét tanította, hanem magyarságra, összetartozásra, a szülőföldhöz való hűségre nevelte diákjait.

Tudta és hirdette, csupán a közös gyökerek tarthatják meg a kisebbségbe szorultakat, ezért állt ki bátran a jogaikért is. Aligha felejthetjük, amikor a budapesti Kossuth-téren százéves korában is irigylésre méltó szellemi frissességgel adott útmutatást Gyöngyösi István máig érvényes soraival: „nem nemes elme az, mely mindig változik, akármilyen szélen nádként ingadozik, ott tisztul az arany, hol a tűz lángozik, a rózsa is tövis között virágozik" – írta a miniszterelnök, aki őszinte együttérzését fejezte ki a családnak.

Semjén Zsolt rövid beszédében arról szólt, hogy Ilonka néni immár a magyar történelem kitörölhetetlen része, most már mint a „nemzet tanítója". Földi hatalmak megfoszthatták szülőföldje állampolgárságától, de a mennyei állampolgárságtól soha senki nem foszthatja meg, „a magyar kormány és a magyar nemzet nevében Ilonka néni, köszönjük" – mondta a miniszterelnök-helyettes.

A szertartáson Kovácsné Tímár Ildikó a rimaszombati református gyülekezet lelkésze ismertette Tamás Aladárné hosszú életének állomásait; végsőkig tettre késznek nevezte az egykori tanítónőt. A város nevében Sinkó József, Rimaszombat polgármestere búcsúzott az elhunyttól.

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a szertartást követően az MTI-nek azt mondta: Tamás Ilonka néni szimbólummá vált, egész életében a magyar nemzet érdekében munkálkodott, utolsó éveiben is a kettős állampolgárság miatt ért jogtalanság ellen harcolt, ezzel példát mutatott.

Ezzel azt bizonyította, hogy a nemzet érdekében kifejtett tevékenység értelmet ad – mondta, hozzátéve: az emberi és a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából is arra van szükség, hogy felemeljük szavunkat, ha jogtalanságot tapasztalunk.

A rimaszombati tanítónő a magyar állampolgárságot 2011-ben vette fel a határon túli magyarok könnyített honosításáról szóló, az Országgyűlés által 2010 májusában elfogadott törvény alapján. Erre a jogszabályra reagálva a pozsonyi parlament módosította a szlovák törvényt, amely eredeti állampolgársága elveszítésével sújtott minden szlovákiai állampolgárt, aki felvette egy másik ország állampolgárságát. E törvény alapján azután Tamás Ilonka is elveszítette szlovák állampolgárságát, s ezzel állampolgári jogait is. Az idős asszony azóta küzdött azért, hogy megtarthassa szlovák állampolgárságát is.

Tamás Aladárné öt évvel ezelőtt a rimaszombati otthonában az MTI-nek azt mondta: ő tanári pályáján tanított magyart és szlovákot, Rimaszombatban magyar és szlovák mindig is otthon volt, a két nemzet között ellentét nem feszült.

Mindehhez hozzátette: ő a szlovák állampolgárságáról nem mondott le – „miért is mondtam volna le?" –, hiszen szlovákok és magyarok itt mindig békességben éltek, a városban is, az iskolában is, ez a procedúra azonban megviselte.

Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1912. május 16-án született az akkor még Magyarországhoz tartozó felvidéki Várgedén. Bár sehova nem költözött, néhány évvel később, a Felvidéket Csehszlovákiához csatoló trianoni békeszerződés miatt csehszlovák, majd ismét pár évre rá, a mai Szlovákia többségében magyarok lakta, déli részét ismét Magyarországnak ítélő első bécsi döntést követően újra magyar állampolgár lett. Miután a tengelyhatalmak elveszítették a második világháborút, a Felvidék ismét Csehszlovákiához került, így Ilonka néni megint csehszlovák állampolgár lett, majd 1993-ban, Csehország és Szlovákia szétválásával az újonnan alakult állam állampolgára lett.

Az idős asszonynak 2010-ben, 98 évesen nyílt először alkalma arra, hogy maga döntsön állampolgárságáról. Ekkor élt a törvény kínálta lehetőséggel, és szlovák állampolgársága mellé felvette a magyart is, amiért később a szlovák hatóságok a módosított, szlovák állampolgársági törvény miatt megfosztották szlovák állampolgárságától.

Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1974-ig tanított, munkája elismeréseképpen számos magyar és szlovák elismerésben, kitüntetésben részesült.