Eladnák Ceausescu leopárdbőrét
Kiállítással és aukcióval emlékezik meg egy bukaresti galéria Nicolae Ceausescu néhai diktátor születésének 94. évfordulójáról. Bár a tárlat címe, Az aranykor enyhén szólva is homlokegyenest ellentétben áll a nyolcvanas évek román realitásával, azoknak, akik a kommunista idők relikviáit gyűjtik, mégis aranybánya lehet az aukció.
Minden van, ami a mértéktelen, giccsbe hajló propagandáról és a diktátori fényűzésről árulkodik: kalapács alá kerül többek között jónéhány medál, poszter és fénykép. Kétezer euróért a mienk lehet egy 1975-ös japán úton kapott írótoll, potom nyolcszázért pedig az a falikárpit, amellyel egy észak-koreai úton lepték meg a román küldöttséget: ezen Ceausescu és családja szerepel. Az ideológiailag kevésbé terhelt ajándékok között ott egy bronzból készült jakfigura, amelyet Mao Ce-tung személyesen adott át Ceausescunak, illetve több, arany talapzaton álló színezüst galamb és egy afrikai leopárdbőr is az iráni sahtól 1977-ből.
Bár ez utóbbiak kikiáltási áráról nincsenek információk, a bukaresti aukciósház biztosra megy: mivel a Ceausescu-család hátrahagyott vagyontárgyaiból több mint tíz éve nem volt árverés, talán nem meglepő, hogy a relikviák után Japánból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Nagy-Britanniából is érdeklődnek a gyűjtők. Egyikük névtelenséget kért ugyan, de „A plakátok szuperek!” felkiáltással vetette bele magát a licitálásba, és azt mondta, kíváncsi, kik lesznek vetélytársai az „egész korszakot tükröző” tárgyakért folyó versenyben. Ezt hangsúlyozta a galéria vezetője, Mihail Stomff is, aki szerint főleg „történelmi értékről” van szó.
A piacra dobott anyag gerincét egyébként olyan tárgyak alkotják, amelyek egy állami aukción elkeltek, de a bukaresti galéria a gyűjtőktől nemrég visszavásárolta őket. Ugyan a jakfigura és a leopárdbőr – a mostani aukció két „sztárja” – nem tartozik ezek közé, és most kerülnek a műkincspiacra először, a tíz évvel ezelőtti aukción több, Ceausescu és felesége, Elena személyes igényeire szabott sportkocsi is gazdára talált, nem beszélve azokról a pizsamákról, amelyeket új tulajdonosa megvett, majd adományként odaajándékozott egy idősek otthonának. Nicolae és Elena Ceausescut a forradalom győzelme után, 1989. december 25-én egy rögtönítélő bíróság döntése után Tirgovistében azonnal, a helyszínen kivégezték.
