„A civilizált társadalom arra a közmegegyezésre épül, hogy az erőszak az állam monopóliuma” – írja a Corriere della Serában Claudio Magris, a Magyarországon is ismert író.

A római kormány rendelete kifejezetten tiltja, hogy a polgárőrök fegyvert viseljenek, mint Magris rámutat azonban, máris akad olyan önkéntes járőr, aki kifejezetten dicsekszik azzal, hogy titokban fegyvert tart. Erről az írónak az a véleménye, hogy az ilyen ember a társadalom ellensége, akit a rendvédelemnek ártalmatlanná kell tennie.

A kormány intézkedését azzal népszerűsítik, hogy a rendezetlen helyzetű külföldiek egyre gyakrabban követnek el súlyos erőszakos bűncselekményeket a köztereken. Magris megjegyzi, hogy nemcsak a külföldiek követnek el bűncselekményeket, de a belföldiek ellen sohasem szerveznének országszerte őrjáratokat. Nem szerveznek honpolgári mozgalmat a maffiacsoportok ellen sem, pedig azok gyermekeket rabolnak váltságdíjért, majd tüntetnek el az épülő házak betonjába, továbbá védelmi pénzt szednek a becsületes kereskedőktől, s amelyik nem fizet, annak felgyújtják az üzletét. Nem szervez senki népmozgalmat a futballhuligánok ellen sem, pedig ők is törnek-zúznak, merő vandalizmusból.

„A rendvédelmi erők már így is túlterheltek. Igen sajnálatos volna, ha most majd az izgága, túlbuzgó éjszakai őrjáratokat is meg kellene fékezniük, vagy éppen a profi bűnözőktől kellene megvédeniük az amatőr rendfenntartókat.”

A kormánypárti Il Giornale hasábjain Salvatore Scarpino arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormányrendelet nem létrehozza az őrjáratokat, hanem csak szabályozza a működésüket.

Őrjáratok eddig is működtek, jobboldali és baloldali vezetésű helységekben egyaránt. Scarpino kizárólag a bevándorlókat teszi felelőssé azért, hogy az állampolgárok biztonságérzete romlott, és hogy egyre többen érzik szükségét a cselekvésnek. „Nálunk a bevándorlók követnek el nemi erőszakot, árulnak kábítószert, törnek be az otthonokba. Angliában tinédzserkorú késelők randalíroznak, de Németországot, Franciaországot és Spanyolországot is ehhez hasonló bűnözés és illegális bevándorlás ejti kétségbe.”

Az idők változnak, ma az állam elismeri önnön korlátait, és együttműködést kér a polgáraitól. Igaz, a Vatikán bevándorlókért felelős képviselője tiltakozik, „mert mindig is a bevándorlókat védelmezi, de az olaszokat soha”. (A Vatikán azóta közölte, hogy a szóban forgó püspök nem a Szentszék álláspontját képviseli: az ugyanis tiszteletben tartja a kormány döntését.)

Tiltakozik Massimo D’Alema volt kommunista vezető, „aki annak idején a KGB-től nem borzadt el annyira, mint most az éjjeli őrjáratoktól”. Elhatárolódik Giorgio Napolitano ex-kommunista államfő is.

De miért kellene félni azoktól a volt és szabadidejüket töltő aktív rendőröktől, akik fegyvertelenül járják az utcákat, hogy jelentsék a rendőrségnek, ha valami gyanúsat látnak? Az éjjeli őrjáratok törvényesítésével az állam nem mond le semmilyen előjogáról, csak azt az elvet érvényesíti, hogy több szem többet lát.

„Az intézkedés nem félelmet, hanem elismerést vált ki az olaszokból, ellentétben azokkal a politikusokkal, akik ismét elmulasztottak egy remek alkalmat arra, hogy csöndben maradjanak.”